Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

Darabos Krisztofer vagyok, 21 éves és 12 évig jégkorongoztam. Debrecenben születtem, itt is élek és jelenleg itt járok Egyetemre a GTK-n, gazdálkodási és menedzsment szakra. 6 éve vagyok párkapcsolatban.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Játékvezetés mellett főállású egyetemista vagyok és  a debreceni jégcsarnokban dolgozok a zsűriben. Tehát az életem, még mindig a jégkorong körül forog, csak a másik oldaláról fogom most már a kötelet.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel és a sulival?

Nagyon könnyen lehet egyetem mellett dolgozni, játékot vezetni, hiszen én rakom össze az órarendemet a tantárgy felvételnél és a hokibírós szabadság gombot is előszeretettel használom, így elkerülve az ütközéseket.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Jégkorong iránti érdeklődésem onnan jött, hogy mindig is egy nagyobb darab gyerek voltam, ugyebár az látszódott, hogy valamit sportolnom kéne és a családom tagjai is sportoltak fiatalon. Tél volt és elmentünk korcsolyázni, gondolom sokan közülünk így kezdhetett el jégkorongozni és tetszett ez a mozgásforma, majd anyukám látta a jégcsarnok falán, hogy jégkorong toborzás és itt kezdődött minden. Innentől az egész életem meghatározója volt ez a sport!

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

2008-ban kezdtem hokizni a DHK-ban. Az U16-os korosztályban egy szezont a MAC csapatában játszottam, így a középiskola első évét Budapesten kezdtem, a Madách Imre Gimnáziumban. Játszottam a Debrecen - Miskolc select-es csapatokban, a MAC-ban, a DHK-ban és végül igazolt cserepados voltam a DEAC-ban. Játszottam rengeteg utánpótlás válogatottban, de VB-re sajnos nem sikerült eljutnom, a legközelebb akkor álltam ehhez, amikor a szűk keretből estem ki, a hazai pályán (Debrecen) rendezett világbajnokság előtt. A többiek busszal jöttek Budapestről játszani, én meg autóban jöttem haza nézni őket. Kellemes érzés volt! U18-as korosztály volt, úgy emlékszem. Majd mindennek a végén sikerült kijutni az Universiade-ra az egyetemi válogatottal, ami egy hatalmas lehetőség és élmény volt mindenki számára, megismertük Szibériát és új jégkorong nemzetekkel játszhattunk.

Minek hatására döntöttél amellett, hogy játékvezető leszel?

Ez egy jó kérdés, de talán a jégkorong szeretete miatt és Mi, játékosok fejben, mindig is készültünk egy olyan lépésre, ami B vagy C tervet jelenthet a jégkorong után, csak nem gondoltam, hogy ez ilyen fiatalon fog bekövetkezni. Dorogi Kristóffal beszéltük mindig a lehetőségeket és kezdtük el együtt a versenybíráskodást is két évvel a játékvezetés előtt. Immáron 3 szezon óta vagyok játékvezető és 5 szezon óta zsűritag. Nagyon megszerettem a játékvezetést, de kiteljesedni benne, csak ebben a szezonban tudtam, hiszen már nem vagyok többé játékos és elegendő időt tudok beletenni a sípolásba. Nagyon sajnálom, hogy a járvány miatt lerövidült ez a szezon, egyre jobban kezdtem már magam „nyeregben” érezni a játékvezetés világában, de fő az egészség, és innen is mindenkinek példamutatást és kitartást kívánok ehhez a következő nehéz időszakhoz.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad az ütő helyett?

Igen fiatalon kezdtem, de ez már kezd lassan természetes lenni, hogy fiatal játékvezetők is kerülnek ki közülünk. Az újaknak a legjobb tanácsom az, hogy mindig alázatosak és kitartóak legyenek és ez mindig meghozza az eredményét. Legalábbis nekem pont ez tetszik a játékvezetésben, hogy díjazzák azt, ha valaki akar, csinálja még akkor is, ha néha hiba esik a gépezetbe. Aki sípot ragad ütő helyett, arra kell figyeljen, hogy az adott sporton kívül konkrétan semmi nem ugyanaz! Egy teljesen más szerepkör egy teljesen más szemlélettel. Új helyezkedés, nem játékosként, hanem játékvezetőként kell szemlélni a mérkőzéseket, és elsősorban nem a korongra fókuszálni, hanem az egész pályára egy időben. Egy bírónak mindent látnia kell, ami nem egyszerű feladat, de idővel hozzá lehet szokni.

Ha ki kellene emelni meghatározó eseményeket az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

A jégkorong karrierem fontosabb lépéseit korábban említettem, a játékvezetői karrierem meghatározó eseményei közé sorolnám, az összes “első” mérkőzést a korosztályokban, például 03.11 volt az első U21-es mérkőzésem csíkosban, ezek mindegyike egy lépcső, ami előrébb viszi a céljaimat. Volt pár érdekes eset, de mindenféleképpen a CJHL tornákon való történések voltak a legdurvábbak. Tavaly meg akartak dobni flakonnal, ami mögöttem csattant a jégen miután elfordultam egy kiállítás bemutatása után, majd ebben a szezonban, ha a volt edzőm nem “véd” meg (nyilván meg tudom védeni magam, de játékvezető nem verekszik), akkor egy lengyel szurkoló, igen illuminált állapotban nekem esett volna. Funfact: Úgy ordibált a volt edzőmre és rám, hogy a VIP-ből lopott fasírtot köpködte ránk... Ezekre az eseményekre biztosan emlékezni fogok karrierem során. De az amatőr mérkőzéseken történő rollba leállás miatti pályaváltások mérkőzés közben, vagy a nyílt csonttörés, ahol szinten Dorogi Kristóf barátommal fújtunk, is emlékezetesek. További érdekesség ezen a mérkőzésen, hogy az egyik játékos orvos volt a jégen, és mindent ő csinált, a mentősöket is ő utasította mindenre, ilyet se látni azért mindent nap.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

A legnehezebb pillanatom karrierem során az első U16 B mérkőzésem volt, ahol vezetőbíróként szerepeltem, mert hirtelen sokat kellett korcsolyázni, új helyezkedésekkel és eközben egy nagyobb tempójú korosztályban döntéseket hozni (néha levegő nélkül), nem volt egyszerű és nem számoltam előtte ilyen szintű változásra. A meccs előrehaladásával persze egyre könnyebb volt. Azóta fújtam egy U16 A mérkőzést is és ott már nem éreztem ezeket a problémákat. A jégkorongos pályafutásom során a legnehezebb pillanatom az volt, amikor a DEAC-ban tapasztalnom kellett, hogy nem számítanak a fiatalok játékára, és emiatt kettétörni látszik a karrierem, mivel másik csapatba igazolni nem szerettem volna, ide járok egyetemre, itt vannak a barátaim, barátnőm stb., ezen keresztülmenni úgy, hogy az egész életem a jégkorongról szólt, igazából a mai napig nem tudom feldolgozni, nem tudom hová tenni a felszabadult órákat nap mint nap, és ezt próbálom helyettesíteni a játékvezetéssel,  az új életem és célom is a fújás lett.

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

A motivációm az új célok és a pénz tartják fent. Egyetem mellett tökéletes kiegészítő fizetés. Az újabb és újabb korosztályokban való fújás és a “ranglista” a legnagyobb motivációm például: vonalbíróból vezetőbíró lenni, vagy felkerülni Erste ligába, immáron nem csak játékosként, de játékvezetőként is, vagy utána majd nemzetközi szinteken játékot vezetni, mindig van újabb és újabb szint és cél, amit az ember maga elé állíthat és engem ez motivál.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Kitűzött céljaim, amiket korábban is említettem: rövidtávon szeretnék felnőtt ligában fújni, először vonalon aztán hosszabb távra tenném az ott történő főbírókénti szereplést. Ha már az Erste ligában is rutint szerzek, akkor külföldön is kipróbálni magam. Úgy gondolom, hogy Pálkövi Zsombor példája elég motivációt jelent minden fiatal számára! Ő jutott először eszembe, természetesen több kolléga is kiemelkedő eredményeket ért el a társaságunkban, akik ugyanúgy megérdemelnék a kiemelést.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szabadidőmben szívesen kirándulok a barátnőmmel/barátaimmal, nemrég voltam Snowattack-on, azután Skóciában, tavaly nyáron Máltán és egyéb helyeken. A másik szenvedélyem a számítógépes játékok, régen is szerettem, de most, hogy kicsit kötetlenebb az időm, többször előfordul, hogy leülök játszani a barátaimmal online. Egyébként szívesen próbálok ki új dolgokat, vagy járok el bármilyen sportra legyen ez: foci, kosár, tenisz, úszás, konditerem és társai, így jégkorongon kívül más mozgásformákban is ki tudom próbálni magam, és eközben fitt maradni és jól érezni magam.