Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

Faludi Zsolt vagyok, 1970. december 29-én születtem, vagyis éppen az ötvenedik életévem tapos rajtam. Budapesten lakom, van egy feleségem és két kislányom. 

 

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Ezt a kérdést, illetve a választ pontosítanom kell. Nem „foglalkozom” játékvezetéssel, versenybíró vagyok az FTC Telekom jégkorongcsapatánál.

Civilben az Informatika a Látássérültekért Alapítványnál dolgozom, mint weblap akadálymentességi szakértő. A weboldalak „általában” az ép emberek képességeire támaszkodva készülnek, figyelmen kívül hagyva a hátrányos helyzetű, illetve fogyatékkal élő – vak, központi idegrendszeri sérült, stb. -felhasználók speciális igényeit. A munkám abból áll, hogy a fejlesztőket segítem abban, hogyan tervezzenek új, illetve módosítsanak meglévő honlapokat úgy, hogy az mindenki számára használható legyen.

E mellett van egy – most már erősen takarékra állított – vállalkozásom is, ennek „keretében” fejlesztgetem pl. hokibirok.hu honlapot.

 

Hogy tudod összeegyeztetni a versenybíráskodást a munkahelyeddel?

Mivel távmunkában, saját időbeosztással dolgozom, és zsűrizni sokkal jobban szeretek, mint a számítógép képernyőjét bámulni, ezért nem kérdés, hogy minek van nagyobb prioritása.

 

 

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed? Milyen csapatokban játszottál?

Gyerekkoromban – hetvenes-nyolcvanas évek - afféle kuriózumként néztem télen a hokimeccseket, érdekes volt például, hogy a kapusnak milyen mókás szerelése van. Már akkor is feltűnő volt, hogy a sanyarú helyzet ellenére a játékosok mennyire odaadóan küzdenek, és időnként eredmény is van. Amikor a kilencvenes évek végén színre lépett az Aranygeneráció, akkor váltam végképp elkötelezett rajongóvá.

Csapatban soha nem játszottam, nem is tudok korcsolyázni.

 

Minek hatására döntöttél úgy, hogy versenybíró leszel? Milyen lehetőségeket láttál meg benne?

Inkább kinek a hatására. Tejfalussy Béla atyai jó barátom és mentorom ötlete volt, hogy legyek versenybíró. Tejpalkóval véletlenül, pont a jégkorongblog 2009-es bírói edzőtáboráról szóló cikk kommentszekcióján keresztül ismerkedtem meg. Látta, hogy milyen nagy jégkorongrajongó vagyok, ezért elég sok helyre elvitt magával, sok olyan emberrel találkozhattam, akiket korábban csak a tévében láttam. Mivel akkor a közeli jégpályán volt utánpótlásedző, ezért korizni és hokizni is tanítgatott, nagyon mérsékelt „sikerrel”. Mivel ami nem megy, azt nem kell erőltetni, ezért egy „szép napon” kitalálta, hogy legyek versenybíró, mivel a fülke már a pálya azon része, ahol nincs jég. 

A zsűrizésben azt szeretem, hogy a lehető legközelebb vagyunk a meccshez, és egy icipicit részt is veszünk benne.

 

Ha ki kellene emelni meghatározó eseményeket az eddigi karrieredből, akkor melyek volnának azok?

Versenybíróként a legjobb élményem a 2016. évi kupadöntő volt. Ez még a Fodor Szabolcs fémjelezte korszak előtt volt, akkoriban a Fradi meccsei még kevés néző előtt, eléggé lagymatag tempóban folytak. Így nagy élmény volt a telt házas Tüskecsarnokban, nagyságrendekkel jobb csapatok mérkőzésein szerepelni. Ezen kívül zsűriztem pár utánpótlás-válogatott meccsen, legutóbb tavaly decemberben.

 

 

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigiek során?

A tavalyi szezon elején az új eredményjelző pár perc után felmondta a szolgálatot, ezért elő kellett venni a régit, ami már fénykorában sem működött valami jól. Tíz percet állt a játék, ami elég volt arra, hogy mindenki ideges legyen. Ez a hangulat a mérkőzés további részében is megmaradt, csak úgy repkedtek a kiállítások – volt, hogy akár bridzsezni is lehetett volna a büntipadon -, amivel a régi berendezés már nem igazán tudott megbirkózni. A játékosok is teljesen össze voltak zavarodva, így volt pár érdekes beszólás, mert nem akkor mehettek vissza, amikor gondolták. Szerencsére nagyjából sikerült eltalálni a visszaengedéseket, de elég necces szituáció volt.

 

Mi tartja fent a motiváltságodat?

Mármint a „játékvezetői klubba” tartozás irányába? Mivel a zsűrizéshez a játékvezetői tanfolyamon keresztül vezetett az út – 2011-ben első körben még csak elméleti képzés volt -, ezért elég sok bírót ismerhettem meg már akkor. Már az elején „leszögeztem”, hogy „csak” a zsűrizés miatt jöttem, mégis mindenki nagyon kedves volt, senki nem nézegetett finnyogva, hogy mit keresek én itt. Elég sok emberrel vagyok jó viszonyban, már csak ezért is érdemes itt lenni.

 

Hogy látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Szakmai dolgokba – értelemszerűen – nem mennék bele. Azt látom, hogy 2011. óta jól megnőtt ez a magyar hoki, rengeteg meccs van, amit lehet vezetni, így van perspektíva, karrier. Jó néhány olyan bíró vezet már évek óta a felnőtt ligában, akikkel anno együtt jártam tanfolyamra. Ahogy látom, rengeteg olyan lehetőség és program van, ami segíti a fejlődést, és ehhez a légkör is kellemes, baráti, segítő. Rengeteg „Nagy Öreg” és „Nagy Kevésbé Fiatal” játékvezető van, akikre lehet támaszkodni, akár a mérkőzéseken, akár azon kívül.

 

 

Mit üzennél a mai fiataloknak, akik erre a pályára terveznek?

Használják ki a „konjunktúrát”! Sok olyan hiteles karakter van a bírói karban, akik komoly sikereket értek el, ráadásul kedves, segítőkész emberek. Érdemes rájuk odafigyelni, kihasználni a lehetőséget, hogy „köztünk járnak”. Alázatosnak kell lenni, rendesen bele kell állni a dologba, ez hosszú távon jobban megéri, többet hoz, mint a pillanatnyi meccspénz.

 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

„Szenvedélyes” hobbicukrász vagyok. Ha túl nagy a „feszkó”, akkor legjobban sütéssel tudom levezetni. A legjobban azt élvezem, ha valami új technológiát tudok kipróbálni, vagy egy új – na jó, legalább is saját ötleten alapuló – tortát találok ki. Próbálok minél szebb és érdekesebb dolgokat csinálni, ebben sokat segít, hogy az egyik legjobb barátom cukrász, tőle már sok praktikát sikerült ellesnem, időnként a „termelőbe” is be szoktam állni segíteni.

Büszke vagyok rá, hogy 2017-ben a Flódnivariáció torta sütimmel bejutottam a Magyarország Cukormentes Tortája – Háziverseny döntőjébe.