Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

1979-ben születtem Kézdivásárhelyen, Székelyföldön. 1990. óta élek Magyarországon, 23 év Dunaújváros után 7 éve Sopronban. Nős vagyok, egy 14 éves fiam és egy 7 éves kislányom van.  Jogász és banki végzettségeim vannak, építőipari tapasztalatokkal pedig irodalmárnak készültem előtte. Rendszeresen keverem az egymástól akár nagyon távol álló tevékenységeimet. ;)

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Lassan 20 éve, az egyetem óta dolgozom a pénzügyben, a bankok környékén. 7 éves prémiumbankári tevékenység után független hiteltanácsadó és függő biztosítás közvetítő lettem egy-egy magyar tulajdonú cég egyéni vállalkozó partnereként. Aktívan igazgatok több tízezres közösségi média béli csoportokat, ill. menedzselem a saját szakmai oldalamat és „brandemet”.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Első szezonom, szóval még csak épp, hogy belekóstoltam. Mondjuk mindig is magas fordulatszámon pörögtem. Néha nehezen, máskor könnyen, mivel minden tevékenységem viszonylag sok utazással jár és mind a családi élet rovására megy. Általában 1-2 hétre előre tervezem a tárgyalásaimat, vannak rendszeres útjaim is. Második éve vagyok versenybíró, ami szintén jelent némi kötöttséget a hazai tornákon. Ezekhez és a pl. a fiam heti 4-5 edzéséhez igazítva (a Soproni Jégtörők U16-os kapusa) próbálom elfogadni a kiírásokat. A lányom egyfolytában táncol és nyaggat a jégtánccal is, ami Szombathelyen van legközelebb... A meccseim többsége Zalaegerszegen volt és jóval több mint amire a jelentkezéskor számítottam.

Röviden: Tárgyaltam már ügyfelekkel meccs után a jégpályán vagy a közelében. ;)

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed? Milyen csapatokban játszottál?

Székely vagyok. Korizni kb. 6 évesen kezdtem otthon Kézdin, aztán a dunaújvárosi ’90-es évek béli nyitott pálya, majd a csarnok és a Kercsó Árpival kialakult családi barátság révén fejlődött szép lassan. Dunaferr szurkoló voltam. Először csak néztem a meccseket és szinte minden hétvégén koriztam, anyukám néha orvos volt utánpótlásban, aztán párszor amatőrködtünk este. Sok-sok kihagyás után 4 éve kezdtem el Sopronban az amatőr játékot és 2 éve az edzéseket is. Évekig íjásztam, innen is jött a felfedezés: a jégkorong a lovasíjászathoz hasonlóan más-más tevékenység deréktól lefelé és felfelé, amit már reflexből hangolunk össze menet közben. Sosem voltam több (nagyon) lelkes amatőrnél.

Minek hatására döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel? Milyen lehetőségeket láttál meg a játékvezetésben?

Mindig is a hoki körül mozogtam valamilyen formában. Sopronban ez elég rendesen beszippantott. A versenybíráskodás, a fiam és a saját edzéseim, ill. a jogi párhuzamok felismerése folytán döntöttem úgy egy éve, hogy 40 évesen belevágok. Amikor tanultam a szabálykönyvet és felismertem, hogy ez tiszta büntetőjog (anyagi és eljárási szabályok) akkor kezdtem még jobban átlátni. Kb. 20 éve végzek olyan tevékenységeket, ami sokaknál kiveri a biztosítékot. Anyukám pszichiáter és addiktológus… Szóval csupa hokibírónak való dolgok vettek eddig is körül.

Ha ki kellene emelni meghatározó eseményeket az eddigi karrieredből, akkor melyek volnának azok?

Nehéz lenne, mert egy csonka szezonon vagyok még csak túl U8-U16 vonal szerepig. Sajnos több sérülést is szereztem (inkább játékkal), amelyek miatt már februárban lemondani kényszerültem jó pár meccset.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigiek során?

Kezdő utánpótlás bíróként szintén kezdő kollégával U12 Kékben voltak nehéz meccsek „szakértő” nézőkkel és edzőkkel. Azt követően egy tapasztalt kollégával fújtam szinte mindent Zalaegerszegen. Mellette sokat tanultam, így lassan fogynak a nehézségek.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

A jogi diploma ellenére a jégkorongnak köszönhetem, hogy bíró lettem. ;) Ennél jobb szemszögből nem nézhetnék hokimeccset! Szeretem úgy ahogy van, még akkor is, ha van mit csiszolni. Azóta határozottabb lettem a gyerekeimmel és a kutyám is már intésre leül nekem. Ehhez csak egyszer kellett elővennem otthon a sípot! Nem mellesleg Vincze Dani a messzeségből lelkesen visszajelző mentorom.

Hogy látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Mivel új vagyok nem szeretnék egyelőre általános következtetéseket levonni. Ha imádja a hokit akkor az aktív sportéletet követően bőven van lehetőség a tartalmas levezetésre és fokozatos karrier építésre. Ehhez egyre több támogatást kaphat. Én már ebbe cseppentem bele: jó partner, lelkes mentor, központi képzések.

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?

Tartsanak ki, alázattal tanuljanak (akár fiatalabbtól is), soha ne adják fel és akkor gyönyörű és aktív melléktevékenységük, életformájuk lehet a választott szakmák mellett.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Már a kezdő szezonban elértem a következő évre tervezettet, mivel egyre több meccset vállaltam el a jelentkezésben leírt U8-10 felett. Ugyanezt szeretném tartani jövőre: U12-16. A többieket már nem érem utol! ;)

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Családi programok, utazás, kertészkedés, ház körüli dolgok, szakmáim szinten tartása folyamatos információkkal, olvasás, bütykölés…