Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

Hokky Máté vagyok, Budapesten élek a szüleimmel és két öcsémmel.  Idén októberben töltöm be a 18. életévemet, és bármilyen fiatalnak is tűnök, már a 3. szezonomat zárom játékvezetőként.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Természetesen iskolába járok, amit nagyon komolyan veszek, mert az Egyesült Államokban szeretnék továbbtanulni. Emellett elkezdtem zenélni is. Mindig is érdekelt, mivel nagypapám, aki szintén zenél, nagyon közel áll hozzám, úgyhogy nekem ez az irány teljesen természetesen jött. Még egy érdekesség rólam, hogy modellkedem, bármennyire is meglepő, ám ez még csak kezdetleges.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a sulival?

Szerencsére nagyon támogató családom van, nem szabad őket se kihagyni. Szüleim a nap 24 órájában azon vannak, hogy a három gyermekükkel minden gördülékenyen működjön. Emellett nekik is sokat segítenek a nagyszülők, főleg a gyerekek terén. Legyen szó felügyeletről, vagy akár elvinni valakit A-ból B-be. Természetesen megpróbálok minél önállóbb lenni, én vagyok már a legközelebb ahhoz, hogy kirepüljek a fészekből.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed? Milyen csapatokban játszottál?

Nem, nem a nevünk miatt kezdtük el a jégkorongot a testvéreimmel. Mindig is érdekelt, amióta az eszemet tudom. Már kisgyerekként is nagyon menő sportnak tűnt. Összesen 7 évet játszottam 4 különböző egyesületben. Anno Budapest Stars-ként működő csapatban kezdtem. Innen mentem tovább a Sportországba, majd vissza a jogutód Vasasba. Utolsó 3 szezonomat pedig a MAC-ban játszottam.

Minek hatására döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel? Milyen lehetőségeket láttál meg a játékvezetésben?

Mivel sosem találtam meg a helyemet a csapatokban, elment a kedvem a profi szintű játéktól. Ez lehet az én hibám, de lehet nem. Utólag visszagondolva, már csak azért is rossz döntés volt, mert a lányok buknak a hokis palikra. Viszont a jégkorong mindig is egy fontos része lesz az életemnek, ezért döntöttem úgy, hogy játékvezető leszek. És nyilván jó, hogyha úgy megyek el valahova, hogy tudok már saját magamra költeni, és nem kell a szüleim pénzéből kunyerálni.

Ha ki kellene emelni meghatározó eseményeket az eddigi karrieredből, akkor melyek volnának azok?

Egyértelműen az idei szezon. Ez egy nagyon nagy előrelépés volt számomra. Ebben a rövid idényben annyi meccsem volt, mint az első kettőben összesen. Emellett U18-as meccseken is vonalazhattam egész sokat, és egy U21-es mérkőzésen is kipróbálhattam magamat. De egyedül ez nem sikerülhetett volna. Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani mentoromnak, Kókai Márknak. A fejlődésem mögött ő állt főleg, mivel rengeteget segített nekem az egész idény alatt.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigiek során?

Az izgalmak leküzdése. Bármennyire is sok időt töltöttem el a jégen, a nyomás mindig is rajtam volt egy fontos meccsen. Sajnos emiatt pár hibát vétettem az eddigiek során, de úgy érzem szezon végére már le tudtam küzdeni ezt a problémát. Viszont valamennyire örülök, hogy ez az izgalom eddig rajtam volt, mert egy jó visszajelzés saját magamnak, hogy engem igen is érdekel ez a munka.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Szeretnék egy magasabb szintet elérni. Mivel a tengerentúlon tervezem a továbbtanulást, ezért jó lenne, ha addig elérnék egy olyan szintet, amivel ott meg tudnék felelni. Igaz még nem határoztam el, hogy ez az, amiből meg szeretnék élni, de törekszem egy folyamatos fejlődésre, mert ezen a téren még sok lehetőség áll előttem.

Hogy látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Nagyon jó kérdés! Amikor én kezdtem, abban a szezonban páran jelentkeztünk 18 év alatt. Ha jól emlékszem egy kivétellel még mindenki ezen a pályán mozog. Azóta egyre több fiatal húzza fel a csíkos mezt, és törnek fel. Szerintem iskola mellett ennél jobb munkalehetőség nem is lehetne, ahol még karriert is tudunk építeni. Vannak nyilván olyanok is, akik nem feltétlen akarnak az egekbe jutni, de minden korosztályba kellenek játékvezetők. Viszont én úgy látom, hogy bármilyen lehetőség adott legfőképpen saját magunktól függ az, hogy a kitűzött célt elérjük, vagy sem.

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?

Ne féljenek erre a pályára lépni! Ha a jégkorongnak egy fontos helye van a szívükben, szerintem jól fogják magukat érezni. Elvárások itt is ugyanúgy vannak, és bármennyire hihetetlen, felelősséget vállalunk a döntéseinkért. Tehát ha úgy döntenek, hogy ezt az utat járják tovább, ne vegyék félvállról, és próbálják maguk mögött hagyni a bírókkal kapcsolatos sztereotípiákat.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Mint már említettem az Államokba tervezem az egyetemi éveimet, hosszabb távon ott szeretném folytatni a karrieremet. Következő egy évemet pedig szintén Amerikában terveztem eltölteni, bár erről a bírói egyesület nem tud, mert a vírus keresztbe tett a terveimnek. Egyelőre csak várok, hogy mi lesz. Ha úgy alakul a dolog, hogy utazom, akkor egyértelműen egy hatalmas lehetőség áll majd előttem. Ebből megpróbálom a maximumot kihozni. Ha viszont itthon kell maradnom, akkor jelentkezni fogok újra a mentor programra és a lehető legmagasabb szintre szeretnék jutni.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Megpróbálom a legtöbb időt eltölteni a családommal és a barátaimmal. A szabad hétvégéken, de minden iskolai szünetben lemegyünk a balatoni nyaralónkba, ahol ki tudunk kapcsolódni. Emellett néhány hétvégémet úgy töltöm el, mint a legtöbb fiatal, bent a belvárosban.