Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Wolf László vagyok, 49 éves, Dunaújvárosban születtem. Nős vagyok, két gyermek édesapja és a kis tündér unokám büszke nagypapija. A lányom 27, a fiam 18, a kicsi unokám 2 éves. Dunaújvárosban élünk a feleségemmel, a fiammal és egy kicsi Yorki kutyánkkal. Iskoláimat itt végeztem, valamint itt jégkorongoztam és a katonai szolgálatot szintén Dunaújvárosban töltöttem le. Közel 20 éve vagyok a „hokibírók” családtagja.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett, hogy tudod összeegyeztetni a két tevékenységet?

Jelenleg taxisként tevékenykedem, ezt is ugyanannyi ideje csinálom, mint a játékvezetést, mivel vállalkozóként működöm, így elég könnyen össze tudom egyeztetni a két dolgot.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

1980-ban az egyik osztálytársam kérdezte meg, hogy nincs-e kedvem lemenni vele jégkorong edzésre, igazából volt csak azt nem tudtam hol a jégpálya. Megmutatta és onnantól lettem jégkorong játékos az akkor még DKSE-nél, a Dunaferr elődjénél. Persze akkor szigorúan nyitott pályán, novembertől-márciusig. Minden augusztusban 2 héten át tartott Gyergyószentmiklós az edzőtábor, ott már „Árpi bácsi”, Kercsó Árpád is besegített az edzésekben (akkor még ott élt). Voltam korosztályos válogatott, jártam a Hollandiában tornán, egy jó gyermekkori élmény volt 1986-ig. Itt fejeztem be egyéb okok miatt, majd 1998-tol újra jégen amatőr, felnőtt csapatban, a Dunaújvárosi Jégtörőkben 1-2 szezont húztam le. Na az is élmény, csak kicsit más, de tudjuk, az amatőr hoki milyen.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel, honnan jött az ötlet?

Két év külföldi munkát követően, 2002-ben újra jégkorong. Engem a mi Bélánk (Kovács Béla) - őt a régi kollégák ismerik - kérdezett meg nincs-e kedvem a játékvezetéshez és volt. Ő és az Abonyi Ati már akkor aktívan nyomták és segítettek az elején. Utána rengeteg korosztályos és felnőtt mérkőzés Kovács-Abony-Wolf trióban.

Valahogy így kezdődött. Hamar a mély vízbe kerültem, mivel nálunk komoly hokiélet működik a mai napig és akkoriban talán 40-en voltunk összesen játékvezetők. Jöttek a mérkőzések én is, mint mindenki U8 és U10 tornákkal kezdtem. Majd a nagyobb korosztályok, gyorsabb tempó és döntések, nagyobb felelősség, adrenalin, játékosok, edzők, külső behatások, szülők, szurkolók. Ezeket mind komoly kihívás kezelni, szóval ezekkel együtt több, mint 10 évet voltam a vonalon, mai napig pedig vezetőbíróként tevékenykedem.

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Igen, van sok élményem az elmúlt 18 évből. Az első mini mérkőzésem, ahol egy most, az Erste Ligában játszó játékos édesapja a palánk mellett finom segítő szavaira a mai napig emlékszem. Győr-FTC OB I mérkőzés, nyitott pályán, az útviszonyok miatt (szakadt a hó) késve értünk oda, még a melegedőben öltöztünk, tele lelátó, már nagyon vártak minket, kaptunk rendesen. Szerbiában playoff, mérkőzés után rendőri kíséret a városhatárig. Na és a sok-sok négy nemzet tornák Miskolcon, Debrecenben, a Jégpalotában stb. Ezeken felül az Ifj. Ocskay Gábor emléktornák, OB I, MOL liga, Erste Liga mérkőzések, valamint ezen felül dolgoztam két felnőtt világbajnokságon.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Hat évvel ezelőtt úgy döntöttünk, megpróbáljuk külföldön. Ez egy nagy döntés volt. Itthon hagytuk az eddigi éltünk és belevágtunk, de nem jöttek be a számításaink, így fél év után hazajöttünk. Hiányzott a jég, a játékvezetés. Köszönet a vezetőségnek, hogy bizalmat kaptam tőlük és ott folytathattam, ahol abbahagytam.

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Minden mérkőzés más, ezt tudjuk, legyen utánpótlás vagy felnőtt meccs. Mindig szemben találjuk magunkat új helyzetekkel, szituációkkal. Ezek megoldása, gyors és persze jó döntések meghozatala. Az évről évre mindig bejövő új és kicsit változó, régi szabályok helyes alkalmazása.

Hogy látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Ez nagyon jó, hogy most már talán csak olyan új kolléga lép be a csapatba, aki még aktív, vagy éppen most hagyta abba a játékot. A fiatal közel van a hokihoz, jól korcsolyázik, megfelelő fizikai állapotban van. A többit a mérkőzések hozzák. Üzenetem nekik, a fejlődni akarás, szorgalom, kitartás és alázat a sport iránt és ha komolyan csinálják, nincs határ, bármit el lehet érni.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Szeretnék minél tovább Erste Liga kerettag maradni, egyenletes, jó teljesítményt nyújtani, kihozni magamból a legtöbbet. Ezért megtenni minden tőlem telhetőt, úgy a fizikai és elméleti felkészülésemben.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Ha időm engedi - mondjuk az elmúlt szezonban kimaradt - a jégkorong. Régen motoroztam, kihagytam egy keveset, 30 évet, de 3 éve újra felültem és ha tehetem, csapatom neki. A legfrissebb pedig a víz, most újítom, festem az ajándékba kapott kis hajómat és nagy evezések vannak kilátásban.