Szia Peti! Bizonyára senkinek sem kell bemutatnunk a magyar jégkorongban jártas emberek között, de azért megtennéd, hogy röviden mesélsz magadról?

1976.05.30-án születtem Dunaújvárosban. 6 éves koromban kezdtem el jégkorongozni Kercsó Árpád kezei alatt szintén Dunaújvárosban. Van két nagy fiam, Gergő és Bence (18, illetve 16 évesek). Szintén mindkettő jégkorongozik Dunaújvárosban. Az életem jelenleg Budapesten élem és itt is dolgozok a Jégkorong Szövetségben. Az életem része a jégkorong és a játékvezetés, soha nem tudok rá munkaként tekinteni. Nagyon szerencsés embernek érzem magam, mert azzal foglalkozhatok minden nap, ami az életemet mindig is betöltötte és részem volt minden nap. Jelenleg a játékvezetők mentoraként dolgozom a szövetségben és próbálok harcolni minden nap a játékvezetők elismertebbé tevésének érdekében, plusz az ellenőrzésekkel és tanácsaimmal próbálkozok jobb játékvezetőket képezni. Idei szezontól az IIHF supervisora is lettem, ami további fejlődést tesz lehetővé számomra és azok számára is, akikkel együtt dolgozok.

Sokan csak Retyének ismernek. Elárulnád, honnan jött a becenév?

Csapattársaim csúfoltak még fiatal koromban a Retyetye névvel. Ebből jött a rövidebb változat, a Retye. Időközben rám ragadt a korosztályos válogatottaknál is, így sokan már így ismertek meg. Barátaim és volt csapattársaim a mai napig így hívnak.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed? Meddig korongoztál, s milyen csapatok tagja voltál?

A családban volt egy jégkorongedző, aki Dunaújvárosban dolgozott még az ősidőben, Szilágyi Jánosnak hívták. Ő vitt le először a jégpályára a testvéremmel együtt. Ezt követően ragadtam a jéghez és játszottam ezt a játékot 29 éves koromig. Összesen 23 évet. Minden korosztályos válogatottnak tagja voltam és minden korosztályban nyertem bajnokságot. Az úgynevezett dunaújvárosi aranygenerációnak voltam én is tagja. Felnőttként 56-szor ölthettem magamra a válogatott mezt és két felnőtt Világbajnokságon vettem részt. 4 felnőtt Magyar Bajnoki aranyam és van és 3x nyertem Magyar Kupát.

És a játékvezetés? Minek hatására döntöttél amellett, hogy játékvezető leszel?

Volt feleségem kezdeményezte és adta az ötletet, hogy maradjak jég közelben. Ez először egy jó heccnek tűnt, de aztán egy nagyon komoly pályafutás lett belőle. Egy szezont voltam vonalbíró majd ezt követően már mint vezetőbíró tevékenykedtem csak.

Voltak benned valaha kételyek, hogy rosszul döntöttél?

Olyan kételyek, melyek miatt azt kérdőjeleztem volna meg, hogy miért kellett nekem játékvezetőnek állnom soha nem voltak. Inkább az volt bennem sokszor, hogy miért nem értik meg az emberek a játékvezetői döntéseket, illetve miért nem fogadják el, hiszen sok közülük, a legnagyobb kritikusok még egy egyszerű élethelyzetben sem mernek dönteni. 

Ha már szóba került... Szerinted elérhető-e az valamilyen módon, hogy a nézők, a szurkolók jobban elfogadják a játékvezetőket és az ő döntéseiket?

Azt gondolom, ez egy nagyon hosszú folyamat lesz. Elindultunk és jó úton vagyunk ezzel kapcsolatban. Az egyik legfontosabb, hogy a múlt szezonban először, a Magyar Jégkorong Szövetség kiállt a játékvezetők mellett. Ez egy fontos lépés volt véleményem szerint. Az is jót tesz elfogadottságunkban, hogy egyre több játékos áll mellénk, közénk. Természetesen van egy része a játéknak, akik sosem fognak játékvezetőket támogatni, vagy elfogadni, de ez szintén így van rendben. Ők a szurkolók a tribünön. Ők érzelmek alapján döntenek és nem tények alapján. Nekünk ez a legfontosabb küldetésünk a döntéseink során, hogy soha ne az érzelmeink alapján, hanem a tények alapján hozzuk meg a döntéseinket.

Mi volt a legnehezebb pillanatod karriered során?

A 2016-os moszkvai Világbajnokságon a Svéd-Norvég mérkőzésen az utolsó másodpercekben kapusakadályozás miatt nem adtam meg egy Norvég gólt. Ezzel a góllal nyert volna Norvégia élete során először Svédország ellen. Hosszabbítás lett belőle és nyertek a Svédek… Később mint kiderült, ennek a döntésemnek köszönhettem végül a KHL szerződésemet.  Mivel dönteni mertem, jól döntöttem és után nem volt érezhető semmilyen befolyásoltság rajtam.

Melyek azok a pillanatok, események, melyeket feltétlenül kiemelnél?

A Világbajnokság Moszkvában, a CHL mérkőzések, Kontinentál kupa döntő és természetesen az összes EBEL döntőm. Mind meghatározó élmény volt a karrierem során.

A KHL-es karrieredről mesélnél kicsit? Mennyi mindent kellett feláldoznod azért, hogy a második legnagyobb ligában is helyt állj?

Egy nagy álmom vált valóra vele. Szerettem volna elérni, ha egyszer visszatekintek majd a karrierem végén arra, hogy mit értem el ne maradjon bennem hiányérzet. Ezt úgy érzem maximálisan elértem ezzel a lehetőséggel. Számomra ez volt a csúcs, a Világ második legszínvonalasabb bajnokságában dolgozni és eljutni a playoffba. A kérdésed második felére válaszolva pedig, hogy mit kellett feláldoznom ezért... Ez nagyon nehéz kérdés. Én csak dolgoztam, csináltam és haladtam előre. Másképp nem lehet ezt csinálni, kizárni mindent és az életed rátenni a feladatra. Magyarként -külföldiként nincs más esélyed egyik ligában sem! Munka-alázat-tisztelet.

Szerinted hol tart napjainkban a jégkorong, illetve a játékvezetés?

Ez egy nagyon összetett kérdés. Talán ezt itt most kifejteni nem is igazán lehet. Én úgy érzem, most vagyunk a helyünkön jégkorong játékunk alapján. A bajnokságok fejlődnek és egyre kiegyensúlyozottabb az ERSTE liga is. Játékvezetők annak ellenére, hogy sokan nem így gondolják, semmivel sincsenek elmaradva a többi ország játékvezetőitől, sőt sokszor jobbak is azoknál. Évek óta dolgozunk az EBEL playoffban illetve tavaly a szlovák bajnokság playoff szakaszában is részt vettünk. Az, hogy itthon miért nem felel meg sokszor senki egyszerű a válasz. Illetve inkább idéznék egy szöveget: ha már semmi nem megy be és az edző sem tud már hatni rád, szidd a bírót, mert valakire fognod kell az verségedet. Személy szerint nekem is külföldre kellett mennem, hogy elismert játékvezető lehessek itthon.

Mit jósolsz az elkövetkezendő évekre? Szerinted milyen mértékben fog azok száma nőni, kik a hokiütőt sípra cserélik?

Ez egy nagyon jó kérdés. Jelenleg azt látni, hogy a jelenlegi játékosok meglátták a potenciált a játékvezetésben. Két év alatt száz fölé nőtt az újonnan levizsgázók száma. Ez azt jelenti, hogy idén először elértünk oda, hogy válogathatunk és csak komoly, előzetes tesztek jó eredményei után lehet valaki játékvezető. Hiszem azt, hogy ez annak is köszönhető, hogy a játékvezetői csapatunk fiatalos és lendületes lett az elmúlt évek alatt. Jelenleg már nem Ördögtől való félelem közénk állni. Jelenleg is vannak közöttünk már ERSTE liga játékosok és több korosztályos válogatott is.

Rálátásod alapján mennyi idő kell mire egy fiatal játékvezető bemutatkozhat az Erste Ligában, esetleg nemzetközi minősítést kap?

Ez nagyon sok mindentől függ. Elsősorban az elhivatottság, rátermettség, tanulási képesség, döntéshozó képesség. És ha mindez megvan még akkor is szükség van némi szerencsére. Egy viszont biztos, befektetés nélkül nincs haszon… Mindenkinek tisztában kell lennie vele, hogy csak egy darabig tudjuk segíteni karrierjét, utána már saját maga karrierjének kovácsa…

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?

Ami a legfontosabb, hogy csinálják komolyan. Nincs mérkőzés amiből nem lehet tanulni, nincs jégidő, amit el szabad pazarolni. Mindig, minden körülmény között játékvezetőnek kell maradni. Nem lehetünk agresszívak, szurkolók és edzők, vagy játékosok. Nálunk van a síp, élni kell vele és nem visszaélni…