Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Schumacher-Kovács Ákos Dominiknak hívnak, de a legtöbben csak Schumiként ismernek... A szüleimet innen is üdvözlöm, a rövid név választásért. Januárban töltöttem a 19. életévemet. Az idei lesz a 4. szezonom, mint játékvezető. Szeretek nyelveket tanulni. Korábban részese lehettem a Republic Group és POME reklámügynökségek közös gyermekének nevezhető, azóta már megszűnt, influencer marketinggel foglalkozó és a Z-generáció igényeit kutató projektjének, a squ.Ad-nak. Idén júniusban sikeres érettségi vizsgát tettem és nemrég tudtam meg, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatójaként lesz lehetőségem folytatni tanulmányaimat, nemzetközi tanulmányok szakon, angol nyelven.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

Négy éves koromban csöppentem a jégkorong világába, mikor egy ovis korcsolyaoktatás során megkeresett az akkori korcsolya oktató, Doór András, korábbi játékvezető, hogy volna-e kedvem kipróbálni magam, mint jégkorongozó. Elmentem életem első jégkorong edzésére az AstraZenecába, mai nevén Vasas Jégcentrumba a Veresegyházi Gepárdokhoz és azóta nem szabadultam a sport mellől. Másfél év után kerültem a MAC Budapest csapatához. Itt szupermini (U8) korosztálytól kezdve a serdülő (U16) végéig kamatoztattam tudásom, jelentős sikerekben lehetett részem. A MAC-nál lehetőségem nyílt más hoki kultúrák megismerésére is. Rengeteg barátot, tapasztalatot gyűjtöttem az évek alatt.

Fiatal vagy. Nem gondoltad, hogy a síp helyett tovább kergeted a pakkot?

Úgy alakult, hogy elég fiatalon realizálódott bennem a tény: nem lesz belőlem nagy játékos. Erre rányomta a bélyegét, hogy 2015. októberében, 15 éves koromban egy olyan sérülést szenvedtem el, ami miatt megműtötték a jobb csuklóm és egy teljes szezont ki kellett hagynom. Az ezt követő évben a sérülésem annyira hátráltatott, hogy már nem tudtam az azt megelőző szintre „visszahozni” magam.

Sérülésednek köszönhetően teljesen elszakadtál a játéktól, vagy azért benne vagy valamilyen amatőr csapatban?

Az elmúlt pár évben többször hívtak játszani amatőr csapatokba, de ezekre mindig nemet kellett mondanom... A kezem se nagyon bírná a terhelést, de a fő ok általában az idő, energia hiánya volt. Sose sikerült összeegyeztetni az edzéseket az iskolai elfoglaltságokkal, vagy a meccsekkel.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel? Honnan jött az ihlet?

A sérülésemet követően úgy éreztem, hogy elég volt, nem kívánok tovább a jégkorong világában tevékenykedni. Nagy szerencsémre ott voltak körülöttem a szüleim, akik nem hagyták, hogy ilyen nagy butaságot kövessek el, ezért, hogy kedvenc sportágamban az addig megszerzett tudást hasznosítani tudjam, 2016. augusztusában az ő ajánlásukra úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a játékvezetéssel. Ez volt a sporttal kapcsolatosan életem eddigi legjobb döntése.

2019-ben a játékvezetői szavazatok alapján Te nyerted el az Árkovics Miklós díjat (aki magához képest a legtöbbet fejlődött). Milyen áldozatokat hoztál mindezért? Hogy láttad a szezonod, mennyi odaadást igényelt részedről?

Önző lennék, ha azt mondanám, ezt a sikert csak magamnak köszönhetem. Sok időt és energiát bele kellett tennem, de ebben a díjban nagyon sok ember munkája benne van, akiknek egytől egyig köszönettel tartozom, mert az ő idejük befektetése nélkül nem mondhatnám most el magamról, hogy ott van a nevem ezen a díjon. Ehhez ugyanúgy kellett Bánfalvi Bence munkája, akire mindig számíthatok, ha felszereléssel kapcsolatos kérdésem, problémám van, ahogyan Muzsik Norbi segítsége az erőnlétem megfelelő szintű felkészítésében. De említhetném Tóth Sityut, Incze Mikit vagy Fényi Barnit, akikkel mindent meg tudok beszélni, legyen szó játékvezetésről vagy a mindennapi dolgokról, illetve az összes kollégát, aki valaha bármi jó tanáccsal látott el legyen az a játékvezetéssel vagy a továbbtanulással, élettel kapcsolatos. Ha most az összes embert felsorolnám, valószínűleg kisregény születne, ezért ezt nem is teszem meg. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az elnökség részéről is megkaptam a fejlődésemhez szükséges magas szintű figyelmet és mérkőzés számot, részt vehettem a szövetséggel közösen meghirdetett pályázaton, amit ezúton is köszönök, így volt lehetőségem a megfelelő szintű fejlődésre. Visszatekintve az elmúlt 1 évre, lehet egy kicsit túltoltam így az érettségi évében, de végül minden célkitűzést elértem, így elégedetten válaszolhatok most kérdéseidre. :)

Játékvezetői szemszögből nézve, mi volt az eddigi legemlékezetesebb pillanatod?

Ez érdekes kérdés abból a szempontból, hogy a fejlődésem mely szakaszára gondolok vissza. 3 éve nagyon nagy dolog volt, amikor megkaptam életem első U16-os mérkőzését, kis idő elteltével már U18-as mérkőzéseken volt lehetőségem közreműködni. Ha a teljes eddigi karrieremet nézzük, talán a válogatott mérkőzéseket emelném ki a leginkább. Részese lehettem például az U18-as magyar válogatott, Szlovákia elleni történelmi sikerének, de a Franciaország - Szlovénia U20-as válogatott mérkőzést is nagyon élveztem.

Mint fiatal játékvezető, frissek az élményeid. Szerinted milyen kihívással kell szembe néznie annak, ki játékvezetésre adja fejét? Első körben mire érdemes felkészülnie?

Fontos megértenie, hogy ez egy hivatás, a meccsekre készülni kell, nem olyan egyszerű, mint azt a legtöbben gondolják, köztük én is gondoltam. A döntéseinknek súlya és következménye van. Éppen ezért azoknak szakmailag maximálisan megalapozottnak kell lenniük. Ha az a sértett félnek nem tetszik, előfordulhat, hogy véleményét, sérelmeit nem az elvárható higgadtsággal fejezi ki felénk. Az ilyen és ehhez hasonló szituációkat kell megtanulni megfelelően kezelni, ha ez megvan nagy baj már nem lehet. :)

Kitűzött célok a következő szezonra?

Szerencsésnek mondhatom magam, hisz idén lehetőségem lesz bizonyítani az ERSTE Liga bő kerete számára megszervezésre kerülő edzőtáborban. A következő szezonban szeretném, ha a felnőtt keret állandó tagjának mondhatnám magam, de tudom, hogy ehhez rengeteg munka szükséges. Mindezek ellenére tisztában vagyok/kell legyek azzal, hogy rengeteg időm van odakerülni, és pont ezért megégetni sem szeretném magam, lépésről lépésre szeretnék haladni.

Hogyan látod magad 5 év múlva? Milyen szintre szeretnél eljutni, mely ligát szeretnéd megcélozni?

Remélem, hogy lesz lehetőségem eljutni valamilyen világeseményre. Ezen felül nagyon boldoggá tenne, ha addigra összejönne valami külföldi szereplés. Ez sokszor már a szerencsén is múlik, de remélem sikerül megvalósítani. Ami tény, hogy addig még rengeteg idő van, így erre egyelőre gondolni sem szeretnék. Meglátjuk mit hoz a jövő. Most az előttem álló szezonra és az ott való megfelelő helytállásra próbálok koncentrálni. :)

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Amikor időm engedi, szeretek eljárni fotózni, ám erre az utóbbi időben a játékvezetésre és a tanulásra fordított idő miatt nem volt lehetőségem. Hétvégenként, amikor épp nincs mérkőzés, eljárok motorozni, ám ez se mindig rajtam múlik, hisz van, hogy az időjárás nem teszi ezt lehetővé. Szeretek utazni, idén nyáron egy EU-s pályázatnak köszönhetően, édesanyámmal egy teljes hónapon át jártuk az Ibériai-félsziget városait, ettünk nagyokat, ismerkedtünk a spanyol és portugál kultúrával.