Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Szlovákiában, jégkorong városban, Topolcsányban születtem 1981. május 11-én. Nagyon kevesen tudják, hogy a szakmám hegesztő és vízszerelő, de soha nem dolgoztam ezen a téren. 14 évesen elhatároztam, hogy az egész életemet a jégkorong mellett szeretném leélni, és szerencsére a mai napig azt csinálom, amit gyerekként a fejembe vettem.

Hogyan kerültél Dunaújvárosba?

2002-ben Dunaújvárosban edzősködött Matejov Vladimir, aki az akkori csapatnak szervezett nyári jeges tábort, ahova meghívott segítőnek két hétre. Akkor már rendelkeztem edzői papírral, de 2003. januárjában kaptam csak meg a szerződésemet. Azóta Magyarország a második (vagy most már talán inkább első) otthonom.

Mint a 2019-es év utánpótlás edzője (Séra Miklós díj) és az év Erste Liga játékvezetője (Moharos László díj), milyen áldozatokat hoztál mindezért, hogy a csúcsra juss?

Csoda évnek mondhatom az ideit, mert az utóbbi három szezonban rengeteget tettem azért, hogy mind a két karriert tudjam csinálni. Sokan mondták, hogy két széken nem lehet ülni, mert valamelyiket nem fogom tudni száz százalékon csinálni. Azonban az utolsó három évben többet dolgoztam, mint az azt megelőző 10 évben és szerintem ennek köszönhető ez az eredmény mind a két fronton. 

Mennyire nehéz összeegyeztetned a játékvezetést az edzősködéssel?

Fontos tudni, hogy eddig U12, U10, U8 vezetőedző voltam a dunaújvárosi utánpótlásban. Ez azt jelenti, hogy nem volt már olyan csapatom, amelyikkel minden hétvégén bajnoki meccsekre kellett volna járnom, vagy minden nap edzéseken kellett volna részt vennem. Ehelyett inkább az edzők koordinálása és a szakmai irányítás volt a feladatom. Ezért is tudtam ilyen magas szintre eljutni a játékvezetés terén, mivel úgy gondolom, hogy egy U16-os vagy U18-as edző egyszerűen nem tudna több bajnokságban egész szezonban 80-100 mérkőzést vezetni a mindennapi munka és a rengeteg utazás mellett.

Mióta korongozol? Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Pontosan emlékszem. Én "később" kezdtem jégkorongozni, 7.5 éves voltam, a csapatunkban már akkor 45 játékos jégkorongozott. Négy éven át jégkorongos osztályba jártam az iskolában, de az U16-os korosztályban már két korosztály összevonva edzett, az első száraz tréningen, májusban 65-en voltunk - ez volt az én utolsó edzésem Topolcsányban mint játékos. Akkor olyan erős mezőny volt ott, hogy három játékost négy év múlva NHL csapatok draftoltak. Nyolc évig az egész augusztust a jégpályán töltöttem és 1996 nyarán, 15 évesen egyszer csak nem volt csapatom és nem tudtam mit kezdeni magammal. Akkor megkértem a szupermini korosztály edzőjét, hogy engedjen egy kicsit a jégre korcsolyázni augusztusban, illetve felajánlottam, hogy pakolom a bójákat az edzésen - így lehettem megint jégen augusztusban. Az egyik U14, U12 felkészülési mérkőzésre nem jött el a játékvezető, én pedig pont ott voltam az egyik edzés után. Az egyik edző szólt, hogy nem szeretnék-e meccset vezetni a gyerekeknek - így kezdődött a játékvezetői karrierem.

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok? Lehet játékvezetői és edzői egyaránt.

1996 - amikor nem érkezett a meccsre bíró és én vállaltam az első meccsemet bíróként

2017-2018 - Szlovák Extraliga három döntő meccse

2018-2019 - Legjobb játékvezető és legjobb utánpótlás edző díj egy szezonban

Mi volt a legnehezebb pillanat? Volt olyan, mikor úgy gondoltad abbahagyod?

Nekem a játékvezetés egy hobbi, amit imádok - és tényleg mindegy, hogy U16-os vagy Erste Ligás mérkőzésről beszélünk. A mérkőzés nekem egyfajta kikapcsolódás, hiszen szeretem, amit csinálok és szeretném is még sokáig csinálni, mindegy, hogy milyen szintről beszélünk. Tudom magamról, hogy nem vagyok olyan típus, aki a csúcson fogja abbahagyni. Az idén a 24. játékvezetői szezonomra készülök, ha a sérülések elkerülnek és az egészségem engedi, akkor nagyon sokszor fognak még velem találkozni a jégen.

Kitűzött célok a következő szezonra?

Több célom is van, de kettőt azért kiemelnék. Az egyik, hogy minden évben kitűzöm, hogy olyan következetes legyek a meccseken, hogy minden játékos és edző szívesen lásson, ha megérkezem a jégpályára meccset vezetni. A másik, hogy fiatal játékvezetőknek tudjak segíteni a jégen és azon kívül is jó tanácsokkal. Sok tehetséges játékvezető van közöttünk, de a földön kell maradni és szerényen, keményen kell dolgozni, mert hosszú távú jó eredményt csak így lehet elérni.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szabadidőm akkor volt utoljára, amikor nem volt még három gyermekem, most minden időmet velük próbálom tölteni. Ettől függetlenül a szaunának és a pókernek nem szoktam nemet mondani.