Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

1979-es évjáratú vagyok, Budapesten születtem és itt is élek a feleségemmel, 3 gyermekünkkel és egy kutyával egy fedél alatt. Villamosmérnökként végeztem, ezt követően egy ingatlanüzemeltető cégnél dolgoztam 11 éven át, onnét pedig átcsábítottak a megrendelői oldalra és azóta a Telekomnál dolgozom. Szerencsére mindkét munkahelyemen rugalmasan kezelték és kezelik a „másodállásom” és a lehetőségekhez mérten támogatták a sok esetben idő előtti munkavégzés felfüggesztését 😊 Ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy a család támogatása nélkül szinte lehetetlen lenne megfelelnie ezeknek a kihívásoknak minden fronton az embernek.

Meddig jégkorongoztál, milyen csapatok mezeit öltötted magadra?

Gyermekkorom óta az életem része a sport, úsztam, kajakoztam, cselgáncsoztam és fociztam, ám a jégkorong csak ezeket követően vált az életem részévé. Magát a sportot évek óta követtem a médiában, de gyakorolni nem volt lehetőségem. Egyéni és csapatsportokat is próbáltam, de igazán mindig is egy csapat részeként éreztem jól magamat. A főiskolára bekerülve kezdtem el szinte egyszerre a görhokit, a korcsolyázást, a jégkorongot és a floorballozást gyakorlatilag a nulláról indulva. Ezt követően 3-4 szezonon keresztül játszottam anno az OB 2B bajnokságban, valamint 11 évig floorballoztam az OB 1-ben és ötszörös magyar bajnokként akasztottam szögre a floorball ütőt.

Mióta foglalkozol játékvezetéssel, honnan jött az ihlet?

1998-ban kezdtem az első szezonomat. Abban az évben volt az akkor még „C” csoportos felnőtt világbajnokság a BS-ben és teljesen magával ragadott a hangulat és a közeg, ez adta meg számomra azt a lökést, ami végérvényesen elindított a jégkorong felé. A játékvezetéssel úgy kerültem kapcsolatba, hogy a főiskolán egy szakra jártam Bedő Peti kollégánkkal, aki látta, hogy hokiütővel jövök-megyek és lecsábított a játékvezetői edzésekre, mondván ott játszhatok is. Továbbá, ha megtetszik, akár ki is próbálhatom a bíráskodást, mivel ő akkor már aktív tagja volt a testületnek. A vizsgát letettem, a fizikumom rendben volt, korcsolyázni pedig 2-3 hónap alatt megtanultam, innen már nem volt visszaút 😊 20 szezon, 15 év IIHF licenc vonalbíróként és vezetőbíróként, 14 jégkorong és 3 görhoki világbajnokság emlékei és barátságai, és rengeteg egyéb torna és válogatott mérkőzés élményei.

Mi volt a legnehezebb pillanatod, mikor azt mondtad magadban, hogy hagyod az egészet?

Több váratlan sérülés is volt a karrierem során (porckorongsérv, achilles ín szakadás), ami akár a befejezést is jelenthette volna, de ezekre mindig inkább úgy gondoltam, mint megoldandó feladatra, semmint egy problémára. Az egyik ehhez hasonló élmény az első szezonom volt, amikor a felnőtt bajnokságban vezetőbíróként debütáltam és nem mindig úgy jött ki a lépés, ahogy elterveztem vagy szerettem volna. Ebben az esetben is inkább arra koncentráltam, hogy mit tudok javítani vagy mit tudok másként végezni, hogy működjön a dolog és nem azon rágódtam, hogy akkor inkább hagyjuk az egészet. Ettől függetlenül azért azt mindenkinek tudnia kell, hogy ez egy nehéz szakma, sok áldozatot kell hozni érte és úgy nem megy, ha csak a könnyű keresetet látja benne az ifjú titán. Akkor nagyon hamar le lehet morzsolódni, ha nem teszed ki mindened a jégre.

Ha ki kellene emelni három meghatározó momentumot a karrieredből, akkor mik volnának azok?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam az elmúlt 20-21 szezon során, nagyon nehéz ebből hármat kiemelni, de talán ezeket emelném ki:

1. 2004-ben csereprogram keretében Kanadába utazhattam a jégkorong őshazájába, az ott látott jó értelemben vett „hokiőrület” elképesztő volt, az U20-as VB pont abban az időben zajlott, Sidney Crosby 17 évesen már a kanadai válogatott tagja volt és minden híradás róla és jégkorongról szólt, felejthetetlen…
2. 2017-ben az U18 Div IB világbajnokságon én vezethettem a döntőt egy norvég, francia, kazah, magyar kvartettből, úgy éreztem, jó irányba haladok…
3. a tavalyi szezonban egy számomra nagyon jól sikerült hollandiai felnőtt világbajnokságot követően meghívást kaptam a CHL-be két mérkőzés erejéig, nagyon meglepett a lehetőség és testközelből tapasztaltam meg a valódi profizmust, ami körbeveszi ezt a szintet

Mint elnökségi tag, milyen egyéb feladataid vannak? Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Alapvetően a munka és a család viszi a prímet az életemben. Reggelente elindítjuk a napot, utána munka, este gyermek logisztika az edzésekre és haza, közben azért beesnek azért egyéb teendők is. Napközben nem mindig van időm az elnökségi témákra azonnal reagálnom, ezért többnyire esténként szoktam átfutni a néha tetemes levél vagy üzenet dömpinget és akkor szoktam reagálni is. Persze ha van fontos esemény, akkor szoktak szólni vagy írni a többiek és akkor átpriorizáljuk a teendőket. Néha csak apróságok kerülnek szóba, de sok esetben komoly döntéseket kell hoznunk, figyelembe véve az összes lehetőséget.

Évről évre egyre többen jelentkeznek játékvezetőnek. Szerinted mi várható az elkövetkezendő években? Képesek lehetünk arra, mint magyarok, hogy egyre elismertebbek lehessünk, esetleg nagyobb ligákban kapjanak szerződéseket a fiatalok (KHL, CHL, AHL esetleg NHL)?

A sok új fiatal beintegrálása komoly feladat, de jó irányba haladunk, egyre több minőségi jelentkező van, ami egészséges versenyt tud teremteni. Úgy gondolom, hogy reálisan a CHL és az AHL lehet számunkra elérhető közelségben. Elég csak abba belegondolni, hogy Kanadában több játékvezető van, mint nálunk igazolt játékos, és még nekik is rettenetesen nehéz bekerülni abba körbe. Volt szerencsém néhányukkal együtt dolgozni vb-ken, akik az NHL kapujában voltak, eléggé más dimenziót képviselnek.

Tervek az elkövetkezendő szezonra?

Továbbra is igyekszem a szezon során a fiatalabb játékvezetőket támogatni, amennyire lehet a tudásomat/tudásunkat átadni a következő generációknak. Értelemszerűen helyt kell állnunk az Erste ligában, az Extraligában és amennyiben idén is kapok IIHF meghívást, akkor a világbajnokságon is.