Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

1969–ben születtem Dunaújvárosban, itt végeztem tanulmányaim, itt dolgozom nap mint nap azóta is, a városhoz szorosan kötődő ISD Dunaferrben, az emelőgép felügyeleti osztályon alkalmazottként. 2009-ben vidékre, családi kertes házba költöztünk, Szalkszentmártonba. Feleségemmel, lányommal, aki már 16 éves, itt éljük napjaink. Van egy kiskutyánk és egy cicánk. A falucska 3000 fős, 25 km-re található a Dunaújvárostól. Innen járok dolgozni a városba és éppen, ha kell mérkőzést vezetni.

2002-ben megnősültem, 2003-ban megszületett a kislányom, aki a szemem fénye! Családomnak sokat köszönhetek, mert támogatnak és elviselik időnkénti távollétem, izgulnak minden utazásnál, minden mérkőzésnél a mai napig értem.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

A sport gyerekkoromtól végig szerepet játszott az életemben. Szüleim már 4 évesen kivittek a városi műjégre, hogy tanuljak korcsolyázni. Persze mellette sok más sportot is kipróbáltam az évek során (kajakoztam, kéziztem, pingpongoztam, barlangásztam, alpimistáskodtam és horgásztam, ami azóta is tart…). 10 éves koromtól a Dunaújvárosi Kohászban jégkorongoztam 17 éves koromig. Anno a sulival a jégkorong edzés nem volt nagyon összeegyeztethető, szinte éjszakába nyúltak az edzések jégideje! Így az edzésekre való járás elmaradt. Középiskola után hamar önállónak kellet lennem, így dolgoztam és már csak amatőr csapatban tudtam tovább játszani, edzeni! Ez volt a Dunaújvárosi Jégtörők csapata, aminek egyik alapító tagja és egyben névadója is én voltam.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Így maradt a jégkorong meghatározó sport az életemben. 1995 táján jött az ihlet Kercsó Árpi bácsi sugallatára, miért nem próbálom meg a jégkorong játékvezetést? Így 2 jó barátommal, egyben csapattársammal (Kovács Béla, Feith Attila) jelentkeztünk. Így már 1996-tol játékvezetőként is kezdtem ténykedni. Vonalbíróként emeltek ki és hamar az első osztályban találtam magam, fújtam a felnőtt meccseket persze a sok-sok utánpótlás mérkőzés mellett. Utána már hamar jött a nemzetközi jelölésem is és majd 10 évig folyamatosan mentem különféle korosztályos vébékre. Akkoriban persze csak erősen keleti és balkán régiókba... A jobb meccsek inkább itthon voltak, a különféle nemzetközi kupák a 4 nemzet tornák, kontinentális kupák alkalmával! Még most is a jégen vagyok, ha tehetem. Minden korosztályban az Erste ligában is ténykedem hol a jégen síppal a kezemen, hol jég mellett, mint játékvezetői ellenőr.

Milyen momentumokat emelnél ki az eddigi játékvezetői karrieredből?

Úgy igazából konkrétan nem emelnék ki külön semmit. Ez a több mint 20 év a jégen már önmagáért beszél. Talán a hazai felnőtt válogatott mérkőzések amik mindig hatalmas élményt és elismerést jelentettek. A nemzeti válogatottnak fújni az megtiszteltetés volt mindig. De a VB meghívások és mellette a hazai első osztályban több szezonon keresztül a playoff-ban és a döntők fújása is adtak egy bizonyos támogatást, hogy érdemes csinálni.
Ja és erre a kis díjamra, amit a 2006-2007 szezonért kaptam azért büszke vagyok!

Mi volt a legnehezebb pillanat?

Azért játékvezetőnek sem fenékig tejfel a jégen mindig. Fizikálisan nagyon egyben kell lenni, de véletlen balesetek, sérülések mindig vannak és lesznek is, ezt be kell kalkulálni! A térdeim már többszörösen műtöttek, bordatörésem is nem egy volt, de emellett számtalan apróbb sérülésem volt!

Egyik legemlékezetesebb számomra egy hazai bajnokin, mikor a Vargyas Laci elindított egy felszabadító lövést, ami megpattant a palánkon és a vonalon állva pont a fülemnél csapódott a fejemnek. Meccs leállt, fülemet ott a helyszínen az orvosiban Dr. Úr Viktor összevarrta leragasztotta és 10 percen belül jégen voltam és a mérkőzés lement hibátlanul. Ilyeneket is be kell kalkulálni időnként sajnos.

 Mit jelent számodra a jégkorong, a játékvezetés?

Számomra ez a sport sokkal többet ad még a mai napig is, mint anyagiak… Ez egy életforma és valamiféle drog is egyben. Mindenképp csak elhivatottsággal és teljes komolysággal szabad csinálni, hogy minél jobbak és elfogadottabbak, megbecsültek lehessünk a csapatok, játékosok, edzők, szülők, szurkolok és a kollégák körében. Mindezt ne kényszerből csináljuk, csak ha jól is érezzük magunk ebben a környezetben. Valami jókedvet, huncutságot mindig vigyünk magunkkal meccsekre is. A jégen érezzük magunkat jól mindig! A fiataloknál, újoncoknál is ezt a motivációt próbálom hangsúlyozni, előtérbe helyezni és hogy az előrelépés csak rajtunk múlik és a bele fektetett energiájának mennyiségébe, minőségébe.

Én még mindig a jégen érzem magam a legjobban.

Kitűzött célok a következő szezonra?

Mint régióvezető (Dunaújváros, Kiskőrös, Szeged), utánpótlás bizottsági tag és EL munkacsoport tagként is legfőbb feladatomként a fiatalok képzését, fejlődését, segítését, kontrollálását tartom a minél sikeresebb előmenetelükhöz és elfogadottságukhoz, hogy minél több jó meccset élhessenek át, amire idővel visszagondolva, csak szép emlékek jönnek elő. Ehhez próbálok még hitelt érdemlően minél többet jégen lenni velük, rutinomat átadni, mert azt vallom, ott, akkor abban a helyzetben, amit lát és tapasztal a fiatal spori, azt gyorsabban és mélyebben bevési, mint máshogy! Később ezekből az alapokból hitelesebben lehet építkezni és tanulni, fejlődni, tökéletesíteni és finomítani a mai felgyorsult jégkorongnak megfelelően! Így lehetünk jó játékvezetők bár erre azt mondja mindenki olyan még nem volt, hogy egy játékvezető mindenki számára kedvező és jó ítéletet hozott…

Vezetői szintről visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam az első osztályból való visszavonulásomhoz egy közelgő gálameccs alkalmával. Ez nem azt jelenti, hogy eltűnök a jégről, de az Erste Ligában már leginkább a játékvezetők ellenőrzésével leszek megbízva. A közeljövőben is ezeknek a feladatoknak szeretnék a leginkább hangsúlyt adni és, hogy erről az oldalamról is megismerhessenek a jégkorong berkeken belül az emberek.

Az Erste Liga munkacsoport tagjaként milyen egyéb feladataid vannak? Hogy néz ki egy átlagos napod?

Ez most egészen új számomra is, eddig csak, mint régió vezetőként konzultáltam a vezetőséggel. Most, hogy két munkacsoport tagja is lettem kicsit másabb lesz biztos. Konkrétumokat még én sem tudok, térjünk erre vissza a következő szezonban!

Az átlagos napom: talán, mint bár ki másé. Reggel kelés, munkába indulás közösen családdal, gyerekkel. Városba érve mindenki megy a maga munkahelyére, lányom suliba. Délután, ha nincs különösebb program én végzek, a lányom felveszem, majd megyünk a nejemért és irány haza és ott teszünk veszünk, amit kell! Ez a verkli ilyen! Aztán, ha indul a szezon már felbomlik a rend és logisztikázásról szól minden…

Mint régióvezető, mit gondolsz a mai fiatalokról? Szerinted milyen reális célokat tűzhet ki egy fiatal játékvezető? Milyen ligákig juthat el?

Hát most a fiatalok előtt ott a lehetőségek tárháza! Csakis rajta múlik mit ragad meg ebből és mire, meddig viszi! Nekik már sokkal könnyebb, mint anno nekünk. Sokkal több a segítségük, támogatottságuk. Igen komoly projektekben (ösztöndíj), továbbképzésekben vehetnek részt és jégidő meg annyi, amit nem szégyellnek. Folyamatosan monitorozva vannak, kapják az értékeléseket, visszajelzéseket és ebből meccsről meccsre meg tudnak újulni és fejlődni!

Milyen ligáig juthat el: ki meddig szeretne? Lényeg lépcsőnként haladjanak! Legyen cél, dolgozzon érte keményen és ha elérte, jöhet a következő lépcső! Én a fiuknak a régiónkban azt mondom mindig, célozzuk az EL-t, ott legyen kiemelkedő és akkor jöhet a többi! Van aki már az EL-val is megelégszik, van aki nem is akar oda jutni és van sajna olyan is, aki maga se tudja mit szeretne, mi motiválná. Nem vagyunk egyformák. Ezért jó, hogy régiónként is tudunk rájuk külön figyelni és ők is tudják, ha gondjuk van, kihez fordulhatnak első körben.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Ha jégkorongon és munkámon felül van szabadidőm akkor családommal vagyok, de szeretek kertészkedni, kirándulni, vízen lenni nyaranta, horgászni, kerékpározni. Szeretem a különféle kihívásokat és ha elfogadnak a fiatalok, szívesen tartok velük efféle eseményekre. Mint például utoljára a Balaton átevezése a játékvezetői csapatban.