Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

1994-ben születettem Székesfehérváron. Itt élek, jelenleg Budapesten tanulok a Károli Gáspár Református Egyetemen, kommunikáció és médiatudomány szakon. Van már OKJ-s végzettségem, mint fitness wellness instruktor, illetve felsőoktatási szakképzésről is van oklevelem kereskedelem és marketing szakról. Szerencsére eddig jól össze tudtam egyeztetni a játékvezetést az iskolával. Van egy testvérem, aki szintén a jégkorong világában tevékenykedik, mint edző. Néha még a munkánk alatt is összetalálkozunk. Talán nem mindenki tudja, hogy nekem apukám is játékvezető volt.  Középiskola alatt a suli kézilabda csapatában játszottam inkább kevesebb, mint több sikerrel. :) Azóta aztán végképp a jégkorong mellett vagyok. 

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Jégkorongos családba születettem. Mint említettem, apukám játékvezető volt, a testvérem pedig egész sokáig jégkorongozott, azonban az én érdeklődésem a sport iránt elég későn jött meg.  Talán még a székesfehérvári csapat első EBEL szezonja alatt kedveltem meg még jobban és onnantól éveken keresztül jártam ki meccsekre. Persze előtte is sokszor fordultam meg a pályán. Leginkább tesóm meccsei és edzései alatt mászkáltam a lelátón. Kb. 10 éves koromtól kezdve 17-18 éves koromig minden szombaton közönségkorcsolyára jártam. 

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

Igazság szerint engem sosem tanítottak a sport, illetve a korcsolyázás alapjaira. Mire rájöttem, hogy szeretem és csinálnám, már késő lett volna elkezdeni. Gyerekként a testvéremmel sokat játszottam otthon ütővel és labdával a garázsban a szüleink örömére. :) 15 éves lehetettem mikor egy újonnan alakult amatőr csapathoz csatlakoztam. 1 évet jártam oda. Utána még a régi Magyar Amatőr Jégkorong Bajnokságban kezdtem el játszani a Hevület SE színeiben, azóta is ott játszom. Tavaly az OB2-ben bronzérmet szereztünk. Mikor anno a Volán meccseire jártam és néztem a profikat, sose gondoltam, hogy egyszer én a Palkovics Krisztiánnal leszek egy csapatban és sok más olyan játékossal, akiknek sokkal komolyabb a jégkorongos múltja, mint nekem.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Érettségi után két barátommal együtt döntöttük el, hogy kipróbáljuk ezt a pályát. Köszönöm is nekik, mert talán egyedül nem kezdtem volna el. Itthonról is biztattak és azok a játékvezetők is, akiket már régről ismertem, hogy mért nem próbálom meg. Profi, képzett játékos nem lehetettem, de szerettem volna belekerülni a jégkorongos világba. Így elmentem, azóta is itt vagyok. Szuper döntés volt. Sok jó élményt kaptam. 

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Az első meccsem mindenképp, Székesfehérváron egy U14, egy már nem aktív kollégával. A 2015-2016-os szezonban megkaptam a legjobb UP játékvezető díjat. Az első Erste (MOL) Liga meccsem. A 2018-as szezonban az első Extraliga meccsem Haszonits Miklóssal Poprádon. Egy Poprád-Zvolen rangadóba csöppentünk bele. Persze, hogy hosszabbítás lett. Ott kicsit ledöbbentem, hogy mennyire más a játék, mint otthon. Az első felnőtt magyar válogatott meccsem is emlékezetes marad a Tüskecsarnokban, Magyarország-Kazahsztán. Számomra még fontos, az első vezetőbírói mérkőzésem is, ami egy Győr-Csíkszereda U16 volt.  

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Szakmailag azt gondolom eddig a tavalyi Erste Liga döntő volt a legnehezebb. Ott érzi az ember, hogy a döntésének komoly súlya van. Egy finálé mérkőzés is egy meghatározó momentum egy játékvezető karrierjében. Szerencsére engem a komoly sérülések elkerültek. Egyszer egy EBJL mérkőzésen, ahogy továbbot jeleztem a kék vonalon, szinte rögtön szájba vert egy ütő. A fogaim megmaradtak, csak a szám belülről felrepedt. Némi vérzés és ápolás után folytattam, azon a meccsen utána a sípot is alig bírtam megfújni, de ez benne van. 

Mi tartja fent évek a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

A jégkorong szeretete, az ember nehezen tudna elszakadni tőle. Fejlődni szeretnék, mindig van hova. Szeretnék minden meccsemen úgy lejönni a jégről, hogy azt érezzem a csapatok, kollégák elégedettek, jól együtt tudjunk dolgozni. Meg persze én is a saját teljesítményemmel, ami számomra a legnehezebb. Motivál a fiatal kollégák segítése, szerencsére erre már volt is alkalmam a kiváló MJJE által biztosított programok által. Plusz azok az élmények, amiket az ember játékvezetőként átél, azok a vicces eseteket, momentumok a kollégákkal, játékosokkal, ne adj Isten a nézőkkel. :) 

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik a játékvezetésben látják a jövőt?

Legfontosabb, hogy ne az anyagiak miatt induljanak el ezen a pályán. Vegyék komolyan, hallgassák meg kollégák tanácsait. Próbálják beépíteni a saját munkájukba. Minden meccshez profin álljanak hozzá, legyen akár szó egy U12-ről is. Ma már vagyunk annyian, hogy ha azt látják rajtad, hogy nem érdekel vagy nem teljesítesz úgy, ahogy kellene akkor azonnal van mögötted egy olyan ember, aki a helyedbe lép.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Ebben a szezonban szeretnék sokat fejlődni, mint vezetőbíró. Tovább kell csiszolnom, fejlesztenem ezt a területet is. Egyelőre az UP szinten. Vonalbíróként szeretnék ismét az Extraligában is dolgozni. Hosszabb távon egyszer szeretnék eljutni egy IIHF rendezvényre, de általában inkább mindig csak a következő előttem lévő mérkőzésre koncentrálok. Mérkőzésről mérkőzésre próbálok előrehaladni, aztán meglátjuk, hogy hova jutunk ezzel. 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szabadidőmben is rengeteget vagyok a jégpályán. Lejárok játszani. Ez engem nagyon kikapcsol. Barátaim nagy része kötődik a jégpályához ilyen-olyan formában, velük is ott találkozok általában. A jégen túl pedig néhány éve, egy személy hatására jöttem rá, hogy mi az, ami igazán én vagyok. Az pedig az utazás. Imádok utazni. Felfedezni, repülni. Már egy utazás megtervezése is hatalmas élmény számomra, kezdve a repülőjegy kereséstől az utazás utolsó napjáig. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy sok helyen jártam már, de hosszú még a bakancslista. 

Milyen helyeket jártál be eddig, illetve mik a tervezett célpontok az elkövetkezendő évekre?

Európán belül utaztam eddig a legtöbbször, de volt szerencsém járni az Egyesült Arab Emirátusokban vagy éppen Marokkóban. Egyik legemlékezetesebb utazásom Jordániában volt. Nagyon szép ország, kedvesek az emberek. Az ottani autópályán háromszor állítottak meg a rendőrök, de a jogosítványomat igazából egyszer sem kérték el. :) Egy welcome to Jordan mondattal tovább is engedtek. :) Nekem Amerika a nagy álmom, de szerintem az még egy kicsit odébb van. Az Azori-szigetekre vagy Izlandra azonban a közeljövőben szeretnék eljutni, ahogyan Dél-Portugáliába is.