Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Kókai Márk vagyok, Halassy Gyurival egy napon születtünk pár év különbséggel. Van három húgom, két nővérem és egy bátyám, aki apai ágon féltestvérem. Az ELTE-n hallgatok Társadalmi Tanulmányi szakot, ahol a szakdolgozat választ el a diplomától, ha ezt sikerrel veszem, Humánökológia mesterszakon tervezek továbbtanulni. Hat éves korom óta szerves része az életemnek a jégkorong és kilenc éves korom óta trombitálok hobbi szinten, valamint jelenleg is a tagja vagyok a Tutta Forza nevű zenekarnak.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Óvodában jártam korcsolyázni Keszthelyi Miklóshoz, és ő kérdezte meg egy nap, hogy ki akarna ütőt ragadni? Én akartam, szerelem volt első látásra. A szüleim sem ellenezték, ismerték a játékot - apukám telente a foci pálya helyett inkább a tavak jegét szántotta.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

2001-ben kezdtem az UTE-ben, majd serdülőben játszottam másfél szezont az Ürömben, aztán a BP Stars-ban, majd később a Vasas-ban, 18 éves koromig. Utána egy szezon kihagyását követően a MAC OB II-es csapatát erősítettem egészen 2018. februárjáig, amikor is egy trombózis elválasztott az aktív, rendszeres játéktól.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Már kisgyerekként is biztos voltam benne - még ha a jobbak közé is tartoztam -, hogy nem leszek profi jégkorongozó, anyukám bármennyire is szerette volna. Viszont nem akartam elszakadni a játéktól, a szabályok mindig is jobban érdekeltek, mint társaimat. Izgalmasnak tűnt kipróbálni magam ebben a szerepkörben, illetve én sem bántam, hogy nem kell minden buli előtt zsebpénzt kunyerálni otthon...

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddigi 6 éves pályafutásom során nagyon sok felejthetetlen élményben volt részem. A teljesség igénye nélkül párat megemlítenék:

- Az első még a második szezonomat megelőző augusztusban volt, amikor Babic Vladimir meghívott Újvárosba egy U12-es tornára. Napi 7-10 órát voltunk jégen, nagyon sokat tanultam azon a két napon.

- 2015. decemberében volt szerencsém egy csereprogram keretében eljutni az Egyesült Arab Emírségekbe, hatalmas élmény volt, főleg, hogy a supervisor egy angol hölgy volt, aki vezette a 2012-es olimpiai döntőt.

- 2017-ben, a már Vincze Laci által is említett MOL Liga negyeddöntő, ahol Pálkövi Botival, a szlovák játékvezetők meg nem érkezése miatt, egy ilyen éles szituációban húzhattuk fel először a piros karszalagot felnőtt mérkőzésen. Vonalbíróként abban a szezonban tevékenykedtem utoljára, és lehetőséget kaptam közreműködni a MOL Liga döntőkben.

- Az első válogatott meccsem, amit ráadásul a Papp Lászlóban vezethettem.

- Tavaly először IIHF jelölést kaptam, Rigába utaztam Kontinentál Kupára, fontos tapasztalatokat szereztem.

- Tavaly lehetőséget kaptam a szlovák Extraligában, és ugyan nem úgy sikerült, mint ahogy azt elvártam volna magamtól, illetve elvárták volna tőlem, idén újra sikerült a keretbe kerülnöm, úgyhogy mindent megteszek, hogy ez most másként legyen.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Sok nehéz pillanaton estem át. Pályafutásom minden szakaszából - U10-es tornáktól kezdve - tudnék mondani meccset vagy szituációt, amit nem volt könnyű megélni, ám ezeket próbálom a javamra fordítani, és tanulni belőlük, kibeszélni magamból és meghallgatni mások véleményét. Nagyon sokat segítenek ebben a játékvezető társaim, akiknek ezt innen is köszönöm!

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Hogy egyszer úgy jöjjek le a jégről, hogy teljesen meg vagyok elégedve a munkámmal, hogy ne a bíróról beszéljenek a meccs után. A megszerzett információkat, tapasztalatokat tovább adni. És a legfontosabb, hogy minél tovább élvezhessem a meccseket, az öltözői hangulatot, és a közös élményeket a kollégákkal, barátokkal.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Szeressék, amit csinálnak, és azt csinálják, amit szeretnek. Élvezzék, hogy részesei ennek a játéknak! Legyenek alázatosak, tiszteljék a játékot, és dolgozzanak csapatban. Legyenek partnerek a jégen és azon kívül is. Éhesek a tanulásra, fejlődésre, kérdezzenek, és hallgassák meg a tapasztaltabb kollégákat.

Idővel jönnek a lehetőségek, és azokat meg kell ragadni. Sok példa mutatja, hogy van hova eljutni, ha az ember tényleg szívvel lélekkel csinálja.

Használják ki, hogy ennyire sokszínű emberek alkotják közösségünket, és a meccseken kívül is keressék egymást.

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Egyre többen vagyunk, és egyre profibban működik az egyesületünk is. Ez teljesen új helyzetet teremt. Már a legelejétől versenyhelyzet van a meccsekért, az idei szezonban túljelentkezés volt az új játékvezetőknél, ami óriási szó. Divatos lett játékvezetőnek lenni?!

A lehetőségek mindenki számára adottak, kérdés ki mit szeretne elérni? A lényeg, hogy türelmesnek kell lenni, és a céljaidnak megfelelő munkát beletenni. Reális cél bekerülni felnőtt ligákba, de realitás az is, hogy nem mindenki kerül oda és mivel egyre többen vagyunk, a verseny is nő a helyekért, ami egyre több jó játékvezetőt teremt.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Kihozni a legtöbbet az előttem álló lehetőségekből, és nagyobb hullámvölgy nélkül lehozni a szezont. Playoffba kerülni az ERSTE Ligában, és minél több meccsen közreműködni Szlovákiában. Ha lesz lehetőségem nemzetközi eseményen közreműködni, akkor ott szeretném méltón képviselni magyar hokibírókat, és legjobbamat hozni.

Kiharcolni a lehetőségeket, és élni velük. Menni előre, és élvezni, minél több élményt szerezni. Sok nemzetközi eseményen részt venni, és döntőkben közreműködni.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Közösségi emberként tartom magam számon, szeretek a társaság középpontjában is lenni. Ha tehetem a barátaimmal töltöm az időt. Szívesen űzöm a labdajátékokat, és szeretem követni a legtöbb sport eseményeit is, ha lehetőségem van élőben, a helyszínen. Szívesen járok színházba, operába, koncertekre. Nagyon szeretek időt tölteni a szabadban, kirándulni. De szívesen kártyázom és társasozom is. Természetesen az éjszakai élet szépségeit is szívesen tanulmányozom. Szeretek utazni, új dolgokat kipróbálni, megismerni. Aktívan részt veszek társadalmi eseményeken, közösségi programokon. Említettem már, hogy trombitálok, a közös zenélést az egyik legjobb dolognak tartom az életben.