Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Paulheim Adrienn vagyok, 21 éves. Jelenleg szüleimmel, öcsémmel élek együtt. Mindennapjaim része a sport. Úszással kezdtem, majd a focival folytattam és a jégkorongnál kötöttem ki, bár voltak olyan szezonok amikor a hoki mellett a labdarúgást is űztem párhuzamosan. Emellett az egész család autó versenyzik.    

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

A Magyar Jégkorong Szövetségben dolgozom, mint rendezvényszervező- és kommunikációs asszisztens és önkéntes koordinátor. A tanulmányaimat a későbbiekben fogom folytatni.   

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel/tanulmányaiddal?

Igen nehéz összeegyeztetni a munkahelyemet a játékvezetéssel. Az MJSZ által szervezett események általában hétvégén vannak, így ebből kifolyólag nem tudok mérkőzéseket vállalni azokon a hétvégéken, csak nagyon kiváltságos helyzetekben. Ilyen volt például, amikor lehetőséget kaptam tavasszal, az itthon megrendezett női Div 1/A-n.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Veresegyházon, ahol lakok, van egy nyitott kis jégpálya, ahova 7 évesen kezdtem el járni korcsolya oktatásra és tavasszal, amikor az időjárási viszonyok miatt bezárt, mondta az edzőm, hogy van lehetőség kipróbálni magunkat egy jégkorong csapatban. Édesapukám elvitt egy edzésre az akkori Veresegyházi Gepárdokhoz, megtetszett és benne maradtam ebben a sportban egészen a mai napig. 

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

8 évesen kezdtem el jégkorongozni és 11 éven keresztül kapus voltam. Fiú csapatok közül játszottam a Veresegyházi Gepárdoknál, a MAC-ban és az Újpesten. Női csapatok közül pedig az UTE Marylin, Sportországi Cápák és a MAC Marylin csapatában. 

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

2016-ban lesérültem, ami miatt abbahagytam az aktív jégkorongozást. Másfél évet hagytam ki és ez idő alatt kerestem a lehetőségeket, hogy miként maradhatok a jég mellett, illetve a jégen. Több játékvezetőt ismertem és ők bátorítottak arra, hogy kezdjem el, mert a női ágon szükség van utánpótlásra és egyben egy új poszt kipróbálásával a jégen maradás lehetősége is adott. 

Mennyire könnyű, avagy nehéz nőként érvényesülni a játékvezetés világában?

Nőként megállni a helyünket és elfogadtatni magunkat, közel 40 fiú/férfi között egy mérkőzésen, hát azt kell mondanom, hogy nem egyszerű. Már önmagában meghatározó momentum, hogy hogyan lépünk be a jégcsarnokba a mérkőzés érkezésekor. Nagyon fontos a magabiztosság, ha kiszemelik annak hiányát már a legelején, akkor azt a meccset elvesztettük. Nekünk sokkal nehezebb kivívni a tisztelet és a tekintélyt egy játékossal/edzővel szemben és ahhoz, hogy ezt elérjük kétszer annyit kell dolgoznunk, mint a férfi kollégáknak. 

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

• A hazai rendezésű, Női Divízió 1/A világbajnokságon vonalazhattam először
• 2019. februárjában elutazhattunk Holczer Dettivel Svédországba, egy női U16-os tornára, ahol supervisorokkal együtt dolgozhattunk

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Eddig karrierem során szerencsére nem volt olyan nehéz pillanat, amit kitudnék emelni. Persze egy rossz les, tilos felszabadítás vagy esetleg elmulasztott kiállítások voltak, de a mérkőzéseket mindig visszanézem és a hibás ítéleteket a következő hasonló szituációkban próbálom kijavítani. 

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

A jégkorong iránti szeretete és az, hogy mindig van hova fejlődni. Egyik szezon végén se tudja azt mondani az ember, hogy na akkor most már nincs hova fejlődni, illetve nem tud milyen célt kitűzni maga elé, kivéve persze akkor, amikor szögre akasztja a korcsolyát az ember. 

Mindig van bizonyítási vágyam és ha már játékos ként nem sikerült magas szintre eljutni, és kaptam ezt az új lehetőséget, akkor szeretnék élni vele.

Mit üzennél a női játékvezetőknek, kik erre a pályára terveznek?

Ha azon dolgozunk, hogy a női jégkorongot minél jobban népszerűsítsük és minél többet játsszák, akkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy szükségünk van női játékvezetőkre is. Azt szeretném nekik üzenni, hogy ne féljenek elkezdeni, kipróbálni magukat, mivel nagy lehetőségek vannak a nemzetközi világban, ha elég fiatalon elkezdik ezt a pályafutást és tisztában vannak a képességeikkel, akkor reális cél az A csoport vagy az olimpiára való kijutás.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Szeretnék a következő szintre lépni a hazai bajnokságban. A tavalyi szezonból kapott tanácsokat, tapasztalatokat megfogadni és alkalmazni. 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, ezért bébiszitterkedni is szoktam. Egy meccs fújás és egy rendezvény lebonyolítás között előkerülnek a túracipők is és csatlakozom a cserkészekhez, mikor időm engedi.