Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Bedő Péter vagyok, 77-es évjárat, nagyjából egyidős a nagy generációval. Budapesten születtem és azóta is itt élek a családommal. Két gyermekünk van, egy 7 éves lány és egy 5 éves fiú. Gyermekkoromban mindenféle sportot kipróbáltam a judótól a vízilabdáig, de valahogy mégis viszonylag későn sodródtam vissza téli sportokhoz. Szeretek társaságban lenni és szinte mindenről van egy sztorim. Akik régóta ismernek, azok már komoly jártasságra tehettek szert a világítástechnika terén és azt is tudják, hogy nagyon nem bírom a meleget. Már korcsolya kötés közben folyik rólam a víz, de a hideg jégen jól érzem magam.

 

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Legjobban apuka szeretek lenni és szerintem nem csinálom rosszul. Ha munkáról beszélünk: villamosmérnökként, világítástechnika szakirányon végeztem a BMF-en, azóta – egy rövid megszakítással - fényforrások, közvilágítási lámpák fejlesztésén dolgozom. Jelenleg termékinformációs vezető vagyok egy belga lámpatestgyártó cégnél.

 

 

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Nem könnyű, Pilisszentivánon dolgozom, naponta majdnem két órát ingázok oda-vissza. Hétköznap gyakorlatilag nem tudok vidékre utazni, hétvégén pedig szeretnék a családommal is több időt tölteni, így nagyjából a hétköznapi és a hétvégi esti meccsekre tudok eljutni. Hálás vagyok a feleségemnek és a JT vezetőségének, hogy évek óta elfogadják ezt a kompromisszumot. 

 

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Kisgyerek koromban nagy-ritkán közvetített az MTV hokit, gyakran csak a baráti KGST országok, vagy a szovjet válogatott meccseit. Emlékszem, volt egy Csehszlovákia - Szovjetúnió meccs és én csak azért is a cseheknek szurkoltam. Kikaptak és én vigasztalhatatlanul sírtam. Ez az első emlékem erről a fantasztikus játékról, talán már ott eldőlt…

Később a szüleim elvittek a Városligeti Műjégpályára korcsolya oktatásra. Onnan olyan emlékeim vannak, hogy mindig lefagyott a lábam a széttaposott bőr mű- és hokikorikban, de oktatás után nagyon jókat lehetett hógolyózni a pálya szélén és finom volt a hotdog is. Felsős voltam, mikor újra beleszerettem a korcsolyázásba, hetedikes-nyolcadikos koromban majdnem minden délután a jégpályán voltam. Addigra sajnos behozhatatlan hátrányba kerültem a jégkorongot kiskorukban elkezdőkkel szemben, de a lelkesedés még megvolt. Márvánnyal burkolt tereken, befagyott tavakon ütöttük a pakkot, amikor csak tudtuk. ’92 telén aztán Bartha Feri (Tüsi) és Koleszár Sanyi nekem szegezte a kérdést, hogy miért nem mentem még el játékvezetői tanfolyamra. Következő ősszel aztán jelentkeztem a tanfolyamra, de az első alkalmat ki kellett hagynom egy Bon Jovi koncert miatt. Aztán csak levizsgáztam és vártam az első bevetést. Nem volt könnyű akkoriban: a Kisstadion és az Újpest pálya is nyitott volt, az esős időjárás miatt sorra maradt el a debütálásom. Aztán ’93 november 7-én egy UTE - FTC kölyök (U12) meccsen végre megfújhattam a sípot. Mondjuk az a meccs pont botrányba fulladt és félbe szakadt, de csak részben miattam. J

Más idők voltak, aki nem élt benne, szinte el sem tudja képzelni, hogy postai levélben kaptuk meg a kiírást kb. 2-4 hétre előre, és a változásokról telefonon, vagy táviratban értesítettek. Egy derbiben simán benne volt, hogy a nézők leöntöttek forró teával vagy leköptek a lelátóról. Az edzők gyakran nem sokra méltatták a játékvezetőket, még a jó nevűeket sem, nem volt ritka, hogy meccs közben a padtól elküldték a végleges nagyfegyelmit (tényleg volt ilyen) kapott mestert. Aki természetesen csak feljebb lépett két lépcsősort a Kisstadion lelátójára és onnan dirigálta a csapatát, vagy szidta a bírót.

Azóta felgyorsult a hoki, sportszerűbb és technikásabb lett a játék, és ehhez nekünk, játékvezetőknek is alkalmazkodni kellett.

 

 

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Sok szép momentum belefért az elmúlt huszonpár szezonba, de különösen kedvesek nekem az alábbiak:

2002. szilveszterén lehetőségem nyílt Ottawába utazni a világ – állítólag - legnagyobb gyerektornájára. 300 csapat játszott több, mint 40 pályán 5 napon keresztül. Fújhattam kanadai kollégákkal gyerekmeccseket, és „ajándékként” U21-es meccset. Eljutottam egy Ottawa Senators - Atlanta Trashers meccsre, ami elképesztő volt. Sokkal-sokkal gyorsabb volt, mint bármilyen hoki, amit addig élőben láttam.

2007/08-ban Gebei Petivel és Németh Marcival megvetettük a lábunkat a sógoroknál, és négy szezonban ott is fújhattam. Jól beszélek németül, ez sokszor jól jött a pályán és azon kívül is.

2009-ben sajnos elmaradt az Észak-koreai Div III VB, amire ki voltam írva, de az IIHF kárpótolt és helyette a Continental Cup négyesdöntőjére mehettem Rouenbe. Jó csere volt. :)

Régebben az EBEL szezonok előtt RedBull Salute tornákat rendeztek. Pörgős meccseken lehettem jégen a legjobb európai klubcsapatok között.

Részt vettem 7 VB-n, fújhattam többször az Arénában, sok remek külföldi bíróval mehettem jégre, ez mind-mind óriási élmény volt.

 

 

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Volt pár kellemetlen sérülésem, ennyi idő alatt ez benne van a pakliban. Pár éve, a szezon elején, Dunaújvárosban feltettek a palánkra, kificamodott a vállam és eltört a mellkasomban egy porc.  Alig tértem vissza a sérülés után, amikor szintén ugyanazon a pályán a fülemet találta el egy harmadba belőni szándékozott korong. Eredménye: vérfürdő, jégkészítés. Szerencsére rövid intermezzo után Abonyi Ati beugrott helyettem, engem pedig elvittek a kórházba és összevarrtak kilenc öltéssel. Másnap reggel hívtak, hogy menjek a Reggeli Sport adásába vendégnek és meséljek róla, milyen veszélyes a hoki. Nem mentem. J

Egy másik alkalommal a Fradi játszott a Dunaferrel a Jégpalotában a harmadik helyért. Ha győznek, sok év után dobogóra állhattak volna. Volt egy kiugrás, a Dunaferr kapura lőtt, a Fradi kapusa védett. Lekorcsolyáztam a kapu felé és onnan jól láttam, hogy bár a lepkésben volt a korong, de a kapus egész keze a gólvonalon túl lendült, így gól volt. Hal vezette a meccset, és bármilyen gyors volt ( ;) ), nem ért fel a támadással. Megkérdezte, mit láttam, elmondtam és ő megadta gólt. Azt hiszem, aznap sok Fradis barátot veszíthetett. Ezzel a góllal a Dunaferr megtáltosodott és végül nyert. Azon az estén a Fradi nem lett harmadik. Lefújás után az egész csapat üldözött a pályán, beleértve az edzőt is, úgyhogy végül a rohamrendőrök kísértek ki az autómhoz, miután a csarnokot elhagyta az engem meglincselni akaró szurkolótábor. (Később még a többi meccset is megnyerte a Dunaferr és ők lettek a harmadikok). Azt hiszem, szakmailag ezen volt a legnehezebb túltenni magamat.

 

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Amíg a meccs előtt együtt tudok röhögni a zebrákkal az öltözőben, és meccs közben tudok mosolyogni, élményt ad a játék és az, hogy ott lehetek, addig van értelme csinálni. A mienk egy nagy család, itthon és külföldön egyaránt, összeköt minket ez az őrület, amit hokinak hívnak. Ha valaki már kicsit sem izgul meccs előtt, és nem leli örömét az egészben, akkor talán jobb, ha abbahagyja.

 

 

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?

Nem tudják, milyen könnyű dolguk van manapság. Használják ki, hogy mindenki tud valamiben segíteni, legyenek alázatosak, szerények, de merjenek nagyot álmodni és dolgozzanak meg érte. Messzire lehet jutni a hokival…

 

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Nagyon jó alappal indulnak, egy fejlődő jégkorong kultúra szemtanúi. Alázatos munkával, sok gyakorlással fokozatosan el lehet jutni az utánpótlásból az ERSTE vagy a szlovák ligába, és mindenhol mást lehet tanulni. Egyre többen végeznek egyetemen, ha tudják, használják ki a külföldi ösztöndíjakat (pl. Erasmus), és jelentkezzenek be a helyi bíróknál. Láthattuk, hogy a kis Magyarországról a világ elitjébe is el lehet jutni.

 

 

A Felügyelő Bizottság tagja vagy. Milyen plusz teendőket jelent ez számodra? Hogy néz ki egy napod?

Mint FB tag, az a feladatom, hogy ellenőrizzem az egyesület működését, beleértve a pénzügyi és egyéb bizottságok beszámolóját. Sok mozgásterünk nincs, de tisztázó kérdéseket fel tudunk tenni. Ezáltal mindenkinek érthetőbb lesz talán, hogyan működik, gazdálkodik az egyesület.

Évről-évre a közgyűlés közelgő napja, mint határidő, múzsaként csókolja homlokon a bizottságok tagjait, akik az utolsó utáni pillanatokban rendre el is készítik beszámolóikat. Aztán néha nem. Így leginkább az éves közgyűlés előtti utolsó napokban sokasodik meg a feladat. Év közben amúgy nem jelent komoly plusz munkát a FB tagság.

 

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Idén is szeretnék még jó meccseken részt venni és helyt állni az Erste Ligában és persze az utánpótlásban is fütyülni. Szívesen segítek bárkinek, ha kikéri a véleményem meccs közben vagy utána. Remélem, elkerülnek a sérülések, bár már kezdem érezni a kort. :)

 

 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Régóta érdekel a kerékpározás minden formája, országútin és MTB-n is jól érzem magam. Évek óta indulgatok amatőr versenyeken, hosszabb túrákon, de nem az éremért megyek, csak a versenyhangulat és a jóbarátok miatt. A természet szépségét nem lehet megunni, ha egyszer abbahagyom a hokit, a biciklizés mindenképp megmarad. Ahogy nőnek a gyermekeim, egyre többet tudunk majd együtt tekerni négyesben. Na, azt már nagyon várom!

Télen síelni járunk együtt és barátokkal. Fantasztikus látni, hogy háromévesen már mit tud egy gyerek. Pár év, és igyekeznem kell, ha lépést akarok tartani velük. Természetesen mindannyian szeretünk korcsolyázni, megyünk, amennyit csak tudunk. A fiamat érdekelné a hoki is, de egyelőre nem fér bele a mindennapokba, hogy edzésre hordjam. Addig a kertben ütjük a műanyag labdát és Anya legnagyobb örömére a konyhakövön a korongot.