Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Juhász Gábor vagyok, idén töltöttem be a harmincat. Miskolcon nőttem fel, ott is érettségiztem az ország egyik legjobbjának számító Herman Ottó Gimnáziumban. Közgazdász vagyok, alapdiplomámat a Budapesti Corvinus Egyetemen szereztem pénzügy és számvitel szakon, majd elvégeztem a TF és a Corvinus közös sportmenedzseri, valamint a Corvinus vállalkozásfejlesztési mesterképzését is. Jelenleg Biatorbágyon élek a barátnőmmel és a pár hete örökbefogadott kölyök kutyánkkal.

 

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Szerencsére a munkám is a sporttal kapcsolatos, bár nem a jégkoronghoz kapcsolódik: a Magyar Labdarúgó Szövetség Klublicenc Adminisztrációján dolgozom, a pénzügyi monitoring rendszer működtetése, illetve fejlesztése tartozik hozzám. Ez a gyakorlatban az NB I-es és NB II-es klubok pénzügyeinek teljeskörű vizsgálatát, beszámolóik ellenőrzését, kockázataik értékelését takarja, egy erre a célra fejlesztett informatikai rendszer segítségével. Emellett a Testnevelési Egyetemen írom a doktori disszertációmat, a témám egybevág a munkámmal: a pénzügyi mutatók hatása a pályán elért eredményekre, valamint a játékosok piaci és számviteli értékének különbözőségeinek vizsgálata a két fő motívum.

 

 

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Természetesen nem mindig egyszerű, sok rugalmasságot és tervezést kíván. Szerencsére a munkahelyemen mindenki tisztában van azzal, hogy mivel jár a játékvezetés, és hogy ez mit jelent nekem, és mindenben támogatnak a felettesim, nagyon rugalmasan kezelik a helyzetet. Persze előfordul, amikor munkahelyi elfoglaltság miatt kell meccset lemondanom, de ez alapvetően ritka. Ennek a másik oldala, hogy az éves szabadságom 80-90%-a jégkorong miatti elfoglaltságokkal kapcsolatos (meccsek és edzőtáborok), sokszor a kocsiban is munkahelyi ügyeket intézek, és olyan is előfordult, hogy csütörtökön este 10-kor szállt le a gépem egy külföldi kiküldetés után, péntek reggel 8-kor pedig már a kocsiban ültem, hogy este meccset tudjak fújni Szlovéniában.

 

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

A miskolci jégpályák (akkor még nem csarnok, hanem egyes és kettes pálya), mintegy 200 méterre voltak az általános iskolámtól, így heti rendszerességgel, a testnevelés órák keretein belül jártunk át korcsolyázni. Az iskola egyik testnevelője, Bíró Ignác (aki jelenleg is a DVTK Jegesmedvék szakmai igazgatója) volt az edző, kis túlzással a fél iskola jégkorongozott – így kerültem én is a pályára.

 

 

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

Összesen 9 évig játszottam, 17 évesen hagytam abba az aktív játékot. Végigjártam az utánpótlás korosztályokat Miskolcon, egy évig pedig kölcsönben Debrecenben játszottam – az akkori U16-os korosztályunk 1 kapusból és 5 mezőnyjátékosból állt, a debreceni csapaté 1 kapusból és 10 mezőnyjátékosból, így jött ki a három sor… Aktívan már amatőrben sem játszom, egy szezonban így is 80-85 meccsem van, ez bőven elegendő.

 

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Játékosként sosem tartoztam a jobbak közé, és akkor enyhén fogalmaztam. Egyértelmű volt, hogy nem a jégkorongból fogok megélni, és az se könnyítette a helyzetet, hogy egész játékos pályafutásom alatt nyitott pályán játszottunk, jegünk november elejétől-közepétől február végéig, március elejéig volt, így sokszor a pofozógép szerep jutott nekünk. Egy hollandiai tornáról hazafelé tartva, az akkor már játékvezetőként velünk tartó Mayer Gábor (Zebi) vett rá, hogy próbáljam ki a bíráskodást. Első mérkőzésemet Kazincbarcikán vezettem, mínusz 12 fokban, majd szép sorban jött a többi. A miskolci jégcsarnok 2006-os avatásán már csíkos mezben vettem részt.

 

 

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Ugyan még fiatal vagyok, mégis elmondhatom magamról, hogy számos világsztárral, zseniális játékosnak vezethettem mérkőzést, illetve sok hatalmas tapasztalattal rendelkező, óriási karriert befutott játékvezetővel lehettem együtt a jégen. Fújtam a KHL junior ligájában (MHL, a Patriot Budapest hazai mérkőzésein voltunk vonalbírók), jelenleg is vezetőbíró vagyok a szlovák Extraligában, voltam világbajnokságon, vezettem telt házas válogatott meccset, ez mind-mind óriási élmény, megtiszteltetés és elismerés.

De ha csak a nagyon meghatározó pillanatok: Thaiföldön, Bangkokban mérkőzést vezetni IIHF vezetőbíróként; 6.500 néző előtt Kassa – Zólyom Extraliga meccset fújni, és összemosolyogni 430 NHL meccsel és egy világbajnoki címmel (Laci Nagy); világbajnoki mérkőzésen hallani, amikor bemondják, hogy „our referee for tonight is Gábor Juhász from Hungary”.

 

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

A rengeteg pozitív élmény mellett természetesen számos nehéz pillanat is van. Ilyenkor mindig sok kérdés vetődik fel az emberben, de eddig mindig győzött a jégkorong és a játékvezetés iránti szenvedély. Konkrét példát nem szeretnék említeni, a hozzám közel állók ismerik ezeket a történeteket.

 

 

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Tisztában vagyok azzal, hogy játékosként az első osztály közelébe se kerülhettem volna, játékvezetőként viszont sikerült sokkal magasabbra jutnom. Amikor elértem egy mérföldkőhöz, teljesítettem egy célt, akkor azt mindig egy újabb követte, és ez így van évek óta. Már évek óta aktív, első osztályú játékvezető voltam, amikor hétvégi program volt, hogy elmenjünk Kassára Extraliga meccset nézni, és tátott szájjal néztük a sok ezer nézőt, és hogy ők mit neveznek hokinak, mi vesz körül ott egy-egy meccset - ma pedig vezetőbíróként ott vagyok a jégen. Innen is feljebb lépni egy szintet, és bekerülni a rájátszásba is - ennél nagyobb motiváció nem kell.

 

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Nehéz kérdés, mert ma egészen más a jégkorong, mint amikor én kezdtem, pedig nem telt el olyan sok idő. Régen egy szezonban volt annyi meccse az embernek, mint most egy hónapban, de akkor óriási segítség volt, hogy már az első meccseimen is nagyon tapasztalt és sikeres kollégákkal fújhattam, és egyben versenyezhettem is velük. Nagyon sokat jelenthet, ha valaki egy idősebb, tapasztaltabb kollégától tud tanulni, emberileg és szakmailag egyaránt. Ennek van formális módja (mentorprogram), de az informális út legalább ennyire fontos.

A tanácsom az, hogy használják ki, hogy ennyi mérkőzést fújhatnak. Szezon előtt tűzzenek ki egy célt maguk elé, ezen felül pedig minden egyes mérkőzésre tűzzenek ki valamilyen köztes célt, amin keresztül fejlődhetnek. Egészséges szellemben versenyezzenek egymással, például, hogy ki hányszor ér hamarabb a kapu elé. Ha szerencsések, és tapasztalt kollégákkal fújnak, akkor a megfelelő szűrő használatával hasznosítsák a tőlük kapott ötleteket. A legfontosabb pedig, hogy ne munkaként, pénzkereseti lehetőségként tekintsenek a játékvezetésre. Ezt csak szenvedéllyel és alázattal lehet csinálni, U12-ben és egy A csoportos világbajnokságon egyaránt.

 

 

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Nagyon sok a mérkőzés minden szinten, és még mindig kevés a játékvezető. Ennek eredményeként a korábbi évekhez képest sokkal könnyebben oda lehet kerülni az Erste Ligába, akár olyanoknak is, akik pár éve a közelébe sem kerülhettek volna az első osztálynak. Ezt érdemes kihasználni, ugyanakkor nem szabad engedni, hogy a gyors sikerek miatt valaki elkényelmesedjen. Ahogy jönnek a sikerek és a jobb meccsek, úgy kell egyre több és több munkát beletenni. Ha komoly karriert szeretne, akkor a legjobbakkal kell versenyeznie, és minden alkalommal, minden szinten meg kell mutatni, hogy jobb a másiknál, egyébként esélye sem lesz odakerülni a helyére.

 

A Felügyelő Bizottság tagja vagy. Milyen plusz teendőket jelent ez számodra? Hogy néz ki egy napod?

Az Felügyelő Bizottság feladata elsősorban azt vizsgálni, hogy az Egyesület a hatályos törvényi, illetve belső szabályozásoknak megfelelően működik-e. Ajánlásainkat, javaslatainkat elküldtük az Elnökség részére. Szakmai kérdésekben a Felügyelő Bizottság nem nyilvánít véleményt, az az Elnökség, valamint az erre szakosodott más bizottságok feladata. Nem is szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy olyan ügyben kelljen személyi döntéseket hoznom, ahol magam is érintve vagyok.

A szezonban a napi programot természetesen nagyban befolyásolja, hogy mikor és hol vezetek meccset, és ez kihatással van az edzésprogram megtervezésére is. Heti egy pihenőnapot tartok, a többi napba mindig beiktatok edzést: munka előtti futás vagy úszás, munka utáni kondi, esti bicikli, stb. Heti 3-4 meccs mellett nagyon fontos a megfelelő étkezés és regeneráció: odafigyelek az alvásra és az étkezésre, és rengeteget nyújtok. Egy átlagos nap egy finom reggelivel indul, aztán irány a munkahely, munka után edzés vagy mérkőzés, onnan haza, időközben beiktatva az egyéb napi teendőket.

 

 

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Idén is bekerültem a szűk keretbe az Extraligában, ami óriási lehetőség a fejlődésre, mert a mérkőzések tempója hatalmas, a nyomás nagy, a hibák pedig nem maradnak rejtve: minden mérkőzésen van ellenőr, meccs után 5 perccel a kérdéses szituációk ismétlését négy különböző kameraállásból kapjuk meg.

Mérkőzésről mérkőzésre haladok, és a cél nem is lehet más, mint bekerülni a rájátszásba. Emellett szeretnék bizonyítani hazai téren is, kimondott célom döntőt fújni az Erste Ligában. Nemzetközi szinten természetesen az EBEL, valamint a CHL lehet a következő lépés, mindkettő komoly kihívás, de már egyik sem az elérhetetlen álom kategóriájába tartozik.

 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Mint minden ember, én is sokat küzdök azzal, hogy egy nap csak huszonnégy órából áll, és ebbe kellene beleférnie mindennek: munka, meccsek, edzések, magánélet, stb. Általában sikerül a kellemest összekötni a hasznossal, mert kifejezetten szeretek a természetben lenni és edzeni, és ebben a párom is komoly partner, egyben versenytárs. Rendszeresen járunk futni, biciklizni, evezni és úszni. Jellemző, hogy a nyaralás is a hegymászásról, a fürdésről és a kerékpározásról szólt. A barátokkal és a családdal töltött idő mindig nagyon fontos, és a kiskutyánkkal is igyekszünk minél többet foglalkozni.