Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

48 éves vagyok, Budapesten élek egy ízig-vérig jégkorongozó családban, hiszen párom – Hegyi Márta – sokszoros válogatott játékos, és mintegy tíz éve edző is. Az óvodás kora óta nevelt fiam – Birke Attila – pedig a MAC U20 csapatának a játékosa.
Távközlés-technikai végzettségem van, amiben egy percet sem dolgoztam.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

30 éve vezetem a családi vállalkozásunkat az öcsémmel (aki mellesleg szintén jégkorongozott :) ), ruházati termékek gyártásával foglalkozunk. A saját márkánk gyártása mellett, rendszeres beszállítói voltunk, vagyunk neves hazai ruházati cégeknek is.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Ebből a szempontból nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a saját magam ura vagyok, és általában mindig el szoktam magam engedni a munkából, ha netán ütközne egy mérkőzéssel. :)

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Az első komoly emlékem az 1983-ban, a - később porig égett - Budapest Sportcsarnokban megrendezett C csoportos világbajnokság volt. Ott láttam először élőben jégkorongmérkőzést. Mivel korcsolyázni már tudtam, a szüleim támogatásával elmentem egy edzésre, az örök szerelem FTC-be.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

Utánpótlás éveimben a Fradiban játszottam 18 éves koromig, majd - mostani eszemmel is úgy gondolom - egy reális döntés után, a civil élet felé vettem az irányt. Hatévnyi kihagyás után, az akkoriban induló amatőr bajnokságba hívott le játszani egy haverom. Itt a BVSC, később az UTE színeiben játszottam. Az átszervezéseknek köszönhetően az OB II és OB III bajnokságokban játszottam az UTE és az Óbuda HA csapataiban. Jelenleg a 24. felnőtt szezonomra készülök.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Érdekelt a jégkorong egy másik perspektívából való megismerése is. Voltak elképzeléseim a hazai játékvezetésről játékosként, nem titkolom inkább negatívak. Kíváncsi voltam, milyennek látom játékvezetőként.
Egy alkalommal, Gangel Lacival a dunaharaszti wakeboard pályán voltunk, ott említettem neki, beszéltem Sütivel, hogy játékvezetői tanfolyam indul és mehetnénk. Ő is kedvet kapott. Csatlakozott hozzánk akkori két csapattársunk, Timár Balázs és Kovács Tibi is. Így kezdtük el négyen…

Bár én – munkahelyi elfoglaltságok miatt – elég későn indultam neki. Ők már jó néhány meccset levezettek, én „húztam” az időt. Végül a páromtól karácsonyi ajándékként játékvezetői nadrágot és mezt kaptam. Onnan már nem volt visszaút. :)

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Annak ellenére, hogy elég későn kezdtem és egyéb elfoglaltságaim miatt a karrierépítésre se volt esélyem, sok szép élményt köszönhetek a játékvezetésnek. A rengeteg U8-10 tornára, az első nagy pályás mérkőzésemre Nagy Attilával, az első vezetőbírói mérkőzésemre éppúgy szívesen gondolok vissza, mint a női utánpótlás válogatott mérkőzéseimre, vagy az EBJL negyeddöntőre, amit négybírós rendszerben - Gangel Lacival - vezethettem.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Egyértelműen az a szezonzáró nemzetközi U16 tornán vezetett mérkőzésem, amin egy verekedés közben én kerültem az egyik verekedő finn játékos célkeresztjébe. Azon vettem észre magam, hogy ököllel üt-vág, a nagy dulakodásban már a jégen fetrengtünk. Magam se tudom hogyan, de óriási önuralomról tettem tanúbizonyságot, hogy nem valagásztam ki rendesen, viszont így csak nagy nehézségek árán tudtam hatástalanítani a méretes gyereket. Csehy Zsombor kolléga közben csupán nézőként vett részt az eseményen, mint utólag mondta, teljesen meg volt lepődve, próbálta biztosítani a helyszínt! :)

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

A sport iránti szeretet, a garantált jókedv és az újabb és újabb sztorik.

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?

Csapatmunka, alázat és kitartás! És ami az legfontosabb, alanyi jogon nem jár senkinek tisztelet! A tisztelet csak annak jár, aki a másik felet is tiszteli és a viselkedésével azt kiérdemli. Azért, mert valaki egyenruhát visel, mérkőzésről mérkőzésre ugyanúgy meg kell dolgoznia, hogy tiszteljék őt.

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Aki az előző válaszomban található kritériumoknak meg tud felelni, bátran tervezhet.
A mostanában csapatmunkából, jó korcsolyázó-technikával érkező, idegen nyelveket beszélő fiatalok könnyen „elkaphatják a fonalat”.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Én reálisan a szinten tartásra helyezem a fő hangsúlyt – amiért sok mindent meg is teszek -, de véleményem szerint a sport világában sem szabad kényelmesen hátradőlni a karosszékben, mert amikor észreveszed, hogy hiányzik a háttámla a székről, akkor már hanyatt is estél! :)

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Elsődleges a jégkorong, játékosként vagy a fiam meccsein nézőként. Rendszeresen végzek súlyzós és saját súlyos edzéseket. Gyerekkorom óta sokféle sportot űztem, és ha tehetem, űzök most is (windsurf, snowboard, wakeboard, fallabda). Ezen kívül nagyon érdekel az állatok világa, sokat foglalkozom imádott kutyám képzésével, és ha ritkán alkalmam nyílik rá, szívesen lovagolok is.

Szeretem a ház körüli teendőket magam ellátni, szívesen kertészkedek, vagy barkácsolok. Számomra kikapcsolódás egy hétvégi fűnyírás éppúgy, mint egy kerítésfestés.