Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Horváth Mátyás Előd vagyok, 2000. januárjában láttam meg a napvilágot Dunaújvárosban. Jelenleg a Dunaújvárosi Acélbikák U21-es csapatát erősítem. Tanulmányaimat az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Kar mérnökinformatikus szakán végzem második éve. Budapesten, magánkollégiumban töltöm időm nagy részét, csak hétvégente járok haza. A játékvezetést 2016-ban kezdtem.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést az iskoláddal, munkahelyeddel?

Szerencsére még nincs munkahelyem, így a tanulás és a jégkorongra fogok most kitérni. A suli, mivel mérnöki szakra járok, így nem sorolható a legkönnyebbek közé. Rengeteget tanulok, szabadidőmben algoritmusokat értek meg és fordítom le különböző programozási nyelvekre, így mondhatni, önmagamat képzem.

Az edzéslátogatottságom az órarendemtől függően tudom összeegyeztetni. A meccsek pedig, ha hétköznap vannak Budapesten, akkor megkérek valakit, hogy pakolja össze a cuccom és tegye fel a buszra, a Vasárnapi meccsek inkább későn vannak, mint korán, így a kollégiumba való költözés és a játékvezetés végett a csapattársakra bízom. Amíg így is beférek a keretbe, addig nincs baj, legalábbis remélem.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Jégkorongos múltú családból származom, így nem nehéz kitalálni, hogy édesapám vitt le először a jégre. Emlékszem, a mai napig felhozza, hogy csak csúszkáltam a jégen és a lámpákat számoltam. Az első edzőm Babic Vladimír volt, aki rengeteg mindenre megtanított és a mai napig hálás vagyok érte.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

Hűha! Elég sok csapatot megjártam az eddigi 15 éves pályafutásom alatt. Az első természetesen szülővárosom csapata volt, itt egy-két korosztályt lehúztam, majd volt egy kis kitérőm Zalaegerszegre, nehéz időszak volt. A hajnali edzésektől kezdve, a hétvégi több órás túrákig, de egyszerűen csak élveztem a jégkorongot és semmi sem érdekelt. Visszajöttem Dunaújvárosba, ahol sajnos nem volt korosztályom, így kölcsön lettem adva egy szezonra a Ferencvárosnak, ahol megismerhettem a mai napig kedvenc edzőmet, „Coca Bá”-t. Még ebben az idényben megkeresett Faragó Gyula, Székesfehérvár U16-os vezető edzője, mit szólnék, ha odaigazolnék. Nagy lelkesedéssel igent mondtam, természetesen szüleimmel beleegyezve. Itt rengeteg tapasztalatot és élményt szereztem egyaránt. Részese lehettem egy olyan csapatnak, ahol másodéves U16-osként veretlenül nyertünk bajnokságot. Érettségi miatt visszatértem újra Dunaújvárosba, ahol megint nem volt korosztályom, így először Szeged, majd a KMH csapatával álltunk össze. Most pedig újra Dunaújvárosban szelem a jeget.

Többszörös magyar utánpótlás válogatottnak mondhatom magam. Ott voltam az első válogatott tornán, a 2014-es World Selects-en, illetve voltam kint Kanadában, ahol beválasztottak az All-Star csapatba.

Hogy jött a kanadai kiruccanás? Milyen volt?

Még a kanadai keretet kihirdető összetartás előtt kezdődött az egész. Azon az összetartáson, olyan keretet hirdettek meg, ahol a nevem nem került a listára, de így sem jöttem el lehajtott fejjel, mert kedvenc válogatott edzőm, Virág Csaba, olyan értékelést adott nekem, hogy tudtam, az életnek nincs vége, legközelebb plusz egyet rákapcsolok. Meghozta gyümölcsét a kitartásom, mert 200 feletti pulzussal jöttem ki a névsort hirdető szobából. Sikerült! Egy álmom vált valóra, hogy a tengeren túlra utazhatok a nemzet színeiben. Megfogadtam még aznap éjjel, hogy maradandót fogok alkotni. Életem első repülőútja nem éppen a legrövidebbre sikerült. Késő este vagy hajnalba érkeztünk meg Kamloops-ba, a szülők már vártak minket a pályán, mert ugye családoknál voltunk elszállásolva kettesével, én Sábián Balázzsal. Szerencsére mindketten jól beszéltünk angolul, így hamar beilleszkedtünk, könnyen befogadtak minket. A torna elkezdődött. Összesen 6 db mérkőzést játszottunk, meccsről-meccsre jobbnak éreztem magam, de sajnos egy MVP-t (legértékesebb játokosnak járó díjat) se kaptam. A tornát megnyertük és jött az eredményhirdetés. Mindenki a boldogságtól égett, bemondták, hogy All-Star csapatot is hirdetnek, ami 6 emberből állt, 1 kapus, 2 hátvéd és 3 csatár. Meghallottam a mezszámom és a nevem, könnyek gyűltek össze a szemembe, megcsináltam, Almási Márkkal együtt. Felejthetetlen és lenyűgöző túra volt. A Milburn családnak innen is köszönetet szeretnék mondani, hogy sajátjukként tekintettek ránk Balázzsal. Köszönöm.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Testvérem kezdte két évvel korábban, 2014-ben. Engem annyira akkor még nem érdekelt, nem vettem komolyan, és nem is tudtam milyen lehetőségeket tartalmaz. Szüleim kérésére és egy kis önakarattal rávettem magam, hogy elkezdjem. Először kicsit tartottam, hogy majd ha arra a szintre eljutok, volt csapattársaim kinevetnek. Mai fejjel már csak én nevetek az akkori énemen, hogy nem kezdtem előbb, dehát ami késik, nem múlik. Örülök, hogy bíró vagyok, mert szeretem, élvezem, és ami a legfontosabb, a volt csapattársak tisztelnek.

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Hmm… Az első négy bírós mérkőzésem, egy nemzetközi volt, amikor a Spanyol válogatott a szegedi OB II-es csapat ellen játszott. Ezt az egykori mentorommal, Abonyi Attilával fújtam, aki jelenleg is rengeteg dologban kisegít.

A másik ilyen egy ERSTE edzőmérkőzés volt, ahol mostani mentorommal, Kedves Alfréddal voltunk vonalon.

Természetesen mindkét meccsen az egyik vezetőbíró Wolf László volt.

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Ide Gebei Petit tudnám felhozni, aki megmutatta, meddig el lehet jutni és persze tovább, a csillagos égig. Haha. Minden nap úgy kelek fel az ágyból, hogy egy új kezdet, bármi új megtörténhet. Élj a mának! Na, a játékvezetéssel is így vagyok mindig, amikor jégre lépek, egy új mérkőzés veszi kezdetét. Egyszerűen csak bizonyítani akarok magamnak, hogy bármire képes vagyok, és hogy soha nincs olyan, hogy maximum, mert mindig lehet rátenni egy lapáttal.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Rengeteg új bíró van, szezonról-szezonra, egyre több. A helyért meg kell küzdeni, mindenkinek, köztük nekem is. Versenyhelyzet alakult ki, régen nem volt ilyen, ez most jó, bármilyen szemszögből nézve. Mindenki jobb akar lenni a másiknál, sokan rájönnek mekkora dolog ez az egész és tesznek is érte. Amire érdemes odafigyelni, az az idősebb kollégák, mert tőlük mindig van mit tanulni. A játékvezetést csak úgy lehet csinálni, ha élvezed. Tedd oda magad, mert akkor, nem csak magadnak fogsz örömet okozni, hanem a játékosoknak is.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Célok és álmok mindig legyenek! Leginkább most, hogy már belekóstolhattam egy ERSTE Ligás edzőmérkőzésbe, így nyilvánvalóan minél több lehetőséget kapni. Következő szezonra már örülnék egy piros karszalagnak, most még nem érzem magam annyira felkészültnek, hogy középen fújjak. Néha egy-egy U14-es meccsen beleélem magam, és például szoktam gyakorolni a sarokban való helyezkedést, közelebb szoktam magamhoz engedni a játékot, ehhez nyilván jobb reakcióidő kell.
Hosszabb távra egyértelműen egy világbajnokságot tudnék felhozni, de bármilyen komolyabb nemzetközi vagy akár EBEL, Szlovák Extraliga is jöhet.