Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Horváth Botond Csaba vagyok, 21 éves, Dunaújvárosi születésű. Tősgyökeres Dunaújvárosinak mondom magam, hiszen itt töltöttem fiatalkorom jelentős részét. Jelenleg félig-meddig vagyok csak újvárosi, mivel Budapesten tanulok a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán. Szerencsére idén is felvételt nyertem a kollégiumba, így a hétköznapjaimat a fővárosban töltöm, viszont hétvégenként, ha tudok, hazautazom a családomhoz, ottani gyermekkori barátaimhoz és nem mellesleg a jégkorong meccsek miatt.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Mint említettem, egyetemista vagyok, közlekedési rendőrtisztnek készülök. Mondhatom, hogy tanuló vagyok, de ez afféle „munkahely” is már az életemben. Az egyetemen belül adunk ügyeleti- és portaszolgálatot, illetve számos rendőrségi programnak a lebonyolítását is szoktuk biztosítani. Nyáron gyakorlaton kell részt vennünk, ahol belepillanthattam egy hónapon keresztül a leendő munkám mindennapjaiba.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

A rendszer, amiben vagyok az parancsuralmi rendszerű, de azért meg tudom találni a „kiskapukat”. Eleinte nehezen ment, mert részt kellett vennem egy alapkiképzésen, amiről nem lehetett hiányozni. Miután véget ért a kiképzés egyeztettem Nagy Attilával, tudna-e segíteni, hogy a bíráskodást és a tanulmányaimat összeegyeztethessem. Természetesen segített és azóta is segít, így most már mondhatom, hogyha még nem is mindig, de össze tudom jól egyeztetni a játékvezetést a tanulmányaimmal.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Édesapám jégkorongozott és ő vitt le először a jégpályára. Elmondása szerint először nekem nem jött be annyira, amit nehezen tudok neki elhinni, mert szerintem ez a legjobb sport, amit egy szülő a gyermekének adhat, de bizonyára gyermekként még máshogy gondolkodtam. Mai napig örülök neki, hogy jégkorongozni vitt el, hiszen rengeteg mindent köszönhetek ennek a sportnak.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

15 éve jégkorongozom és voltam pár csapatban. Legelső csapatom természetesen a szülővárosom csapata volt. Itt köszönhetem, akkori edzőmnek, Babic Vladimírnak a jégkorong sport alapjait. Sajnos a sors úgy hozta, hogy nem maradhattam végig ott, ahol elkezdtem és tettem egy kis kitérőt Zalaegerszegre. Ez az időszak gyerekként igencsak nehéz volt. A hajnali edzések, a rengeteg utazás megterhelő volt. Mindezek ellenére, azt tudom mondani, hogy ez a kis kitérő felejthetetlen élményeket okozott számomra és a végén mindenki belátta, hogy a rengeteg belefektetett munka megérte az árát. A zalaegerszegi csapat után visszajöttem Dunaújvárosba, ahol igencsak nehéz körülmények voltak akkoriban. Kevesen maradtunk a csapatban és volt, amikor csodának mondható volt, hogy kijött a minimum létszám is egy adott mérkőzésre. Én persze nem akartam abbahagyni a hokit, mert nagyon szerettem. Amikor vége lett általános iskolás időszakomnak, úgy döntöttem közösen szüleimmel, hogy tanulmányaimat a budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium és Kollégiumban folytatom tovább. Az iskola szerencsémre a pesterzsébeti jégcsarnokhoz közel volt, így a jégkorongot is folytatni tudtam egy új légkörben. Egy ideig jól mentek a dolgok, de aztán az én korosztályomnak nagyon korán kezdődtek az edzései és egyre kevesebbet tudtam járni. Az akkori edzőm, Dobos Tamás mindezek ellenére megengedte, hogy akkor megyek amikor tudok és a konditermet is használhatom bármikor. Későbbiekben az iskola egyre jobban nehezedett, rengeteget kellett tanulnom és sajnos a jégkoronggal alább kellett hagynom.

Gondolkodtam nagyon, hogyan is tudhatnék szeretett sportom közelében maradni? Van- e esetleg más lehetőség? És Igen,van! Így kezdődött el bírói pályafutásom 2014-ben, amely azóta is tart és remélem tartani is fog. Nem elég, hogy élvezem, amit csinálok, de még a jégkorong mellett is közel tudtam maradni. Roppant szerencsésnek érzem magam!

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Már első meccsem óta mindig kitűzök magamnak célokat, amik arról szólnak, hogy mindig lépjek egyet azon a bizonyos „ranglétrán”. Pályakezdőként első célom a nagypályás U12-es mérkőzés volt, ami elég gyorsan teljesült. Ezután az első 3 bírós meccsem, az első „majdnem felnőtt” U20-as meccsem, az első 4 bírós meccsem. Ezek nekem mind-mind meghatározó momentumok voltak a karrieremben. Tavaly sikerült felkerülnöm az ERSTE ligába, mint vonalbíró és most már utánpótlásban a piros csíkot is feltehettem magamra, mely újabb meghatározó pont volt a karrieremben.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Hát… Biztosan voltak nehéz szituációim, de most, hogy így egyet kiemeljek, nem igazán tudok. Szerencsére (lekopogom 😊) elkerülnek a nehezebb pillanatok, ha elő is fordulna, a kollégák a jégen biztosan segítenének és túljutnék az ilyen pillanatokon.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Kezdőként sok mindent kell elsajátítania az embernek ahhoz, hogy megfelelően tudjon fejlődni. Fontos a szabálykönyv ismerete, a pontos érkezés meccsekre, fejben való ottlét a jégen, a helyezkedések és nem mellesleg mindig a maximumot nyújtsd a jégen. Kezdőként tiszteld az idősebb kollégákat, hallgasd meg őket és légy alázatos. Te a jégen, mint játékvezető és nem, mint játékfigyelő vagy fent, ezért merjetek döntéseket hozni és megfújni a sípot. Ha ezek az apró kis lépések mind, mind megvannak, akkor hatalmas ugrást fognak eredményezni karrieretek során.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Szeretnék helytállni az ERSTE ligában és tovább fejlődni, mert mindig van hova. Utánpótlás meccseken is lehetőséget kapok vezetőbíróként, így ebben a „kategóriában” is szeretném egy magasabb szintre vinni a tudásomat. Persze, a nemzetközi meccsek is célul vannak kitűzve.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szabadidő? Hah, jó kis vicc!😊 Viccet félretéve, elég kevés van mostanában belőle. Horgászni szeretek, de idén keveset tudtam csak elmenni a part mellé kikapcsolódni. Igazi „retro-őrültnek” szoktak ismerőseim nevezni, hogy van egy 1200-es Zsigulim, szoktam retro zenéket hallgatni és mostanában rákattantam a régi elektronikus dolgokra, de ettől még nem nevezném annak magamat.😊 Imádok ezen kívül filmeket nézni, olvasni és a haverokkal alkalomadtán egy-egy becsületsüllyesztőbe benézni. Szabadidőmben természetesen segítek szüleimnek a házimunkában is.

Honnan ered ez a retro láz?

Most megfogtál, mert őszintén megmondom, nem tudom. Egyébként valószínűleg édesapámtól, mert ő szokott mindig itthon retro zenéket hallgatni és igazából nekem is nagyon bejönnek.