Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Vörös Márk vagyok, 25 éves.  Somogy megye megyeszékhelyén, Kaposváron élek menyasszonyommal. Április 25-én lesz a „nagy” nap, tekintettel arra, hogy nagyon sok fele szokott járni az eszem, így talán nem felejtem el, mivel a névnapom is ezen a napon van. Igaz, azt is mindig elfelejtem… :) Nagy állatkedvelők és állatvédők vagyunk, 3 kutyussal, és (most már) 3 macskával élünk egy háztartásban, de ezt jövőre egy ember csemetével is meg szeretnénk fejelni. Természetesen vannak hobbijaim is, ilyenek a horgászat, a sörözés, a sörözés horgászat közben, illetve a legnagyobb kedvencem a motorozás. 5 éves korom óta mindig van legalább egy mocim, amit gyepálhatok. Nálunk ez ilyen családi őrültség. Édesapám 13 évig volt motoros rendőr, és a szolgálati géppel járt haza, ami teljesen elvette az eszem… 2013-ban két szakmával végeztem el a szakmunkás képzőt, (CNC forgácsoló, és gépi forgácsoló), majd 2016-ban beiratkoztam egy gimnáziumba, felnőttoktatásba, amit a nyáron sikeres érettségivel zártam le. Szeretem a pörgést, szeretem kipróbálni az új dolgokat, ezért is van, hogy mindig belekezdek valami újba. Így van emelőgépkezelői jogosítványom, elsősegély nyújtó végzettségem, C kategóriás kamion jogosítványom és a többi… Életem nagy álma, hogy mentősként dolgozhassak. Elvileg minden megvan most már hozzá, csak hely nincs. Párommal éltünk egy évet Budapesten is, de családi okok miatt hazaköltöztünk.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Jelenleg nehézgép szerelőként, azon belül is anyagbeszerző, informatikusként dolgozom, a szerelésbe csak besegítek, mert imádok bütykölni és mindig tanulhat az ember a tapasztalt szakiktól.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel

Szerencsére a világ egyik legkorrektebb főnökét fogtam ki magamnak, heti 5 napot dolgozok 8-16-ig és 16:00-kor szigorúan haza kell mennem a családhoz, vagy bárhova, ami nem a munka. Ha esetleg hétköznap ugrik be mérkőzés azzal sincs probléma, rugalmasak vagyunk a munkaadómmal.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Még általános ötödikbe jártam (2005), amikor itt Kaposváron megépült a jégcsarnok és az akkori vezetőedző toborzást kezdett az iskola korcsolyázások alatt. Látott bennem valamit, így megkérdezte, hogy nem jönnék-e el pár edzésre aztán meglátjuk mi lesz… Mivel a focihoz falábú voltam (igaz mára ezzel a tehetséggel már a válogatottban is játszhatnék… ez a poén helye :) ) így kipróbáltam. Sajnos csak pár edzés fért bele abban az évbe, mert pont zárt a csarnok a nyári leállásra. A következő szezonban azonnal U14 korosztályba lettem bedobva és nagyon élveztem.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

2006-ban kezdtem el első szezonom, Kaposvár első csapatában a „Betyároknál,” majd U16-ban már a Kaposvári Lovagoknál folytattam, (magán egyesület volt mert a sportiskola csak U14-ig foglalkozott a játékosokkal), aztán U16-ban maradtam a régi csapattal és feljátszottam az akkori OB IV-es csapatba amint betöltöttem a 17-et.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Sajnos a 12 év játékos múlt nem csak szépet és jót rejteget. Sok sérülésem volt, a legtöbb az alacsony magasságom és vékony alkatom miatt. Időbe tellett megtanulnom mindenkinél gyorsabban korcsolyázni, mert a 45-50 kilóval, ami akkor volt, esélytelen volt ütköznöm, valamint voltak motoros baleseteim is. Sajnos az egyik ilyenben levált egy porc a térdemről, amivel 2017-ig bírtam, majd jött a műtét. Semmiképp sem akartam elszakadni a jégtől, és a korcsolyától mert imádom a mai napig, így eldöntöttem, nem játszok, hanem bíráskodok.

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Az első 3 bírós mérkőzésem (U16). Nagyon jól esett látni, hogy valóban lehet felfele lépkedni a lépcsőn, ha kitartó az ember és tényleg erőt, szorgalmat fektet a munkájába.

Az első EBYSL tornám. Két éve volt és megmondom őszintén, amikor megláttam magam a listán, a világból kifutottam volna örömömben.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Szerintem az eddigi legnehezebb pillanatom tavaly volt egy Kaposvár-xy mérkőzésen. A mostani kaposvári edzők mind a csapattársaim voltak, tehát jó viszonyt ápolok velük, de ettől függetlenül a mérkőzéseken ők is csak A vagy B csapat edzői a szememben. Volt egy ütközés és annak csúnya megtorlása, amiket minden oldalról büntettünk, és a kaposvári edző nekiállt velem vitatkozni, mire én próbáltam helyén kezelni a dolgot, de a végén egy 2 perces technikai büntetés lett miatta a csapatnak. Az az ember, akivel együtt edzettem, a saját autónkkal hordtuk haza minden edzés után, édesapám majdnem hogy fiaként tekintett rá, leanyázott… Természetesen véglegest kapott és el lett tiltva szezon végéig, de  ott az, pont tőle nagyon rosszul esett, és megmondom őszintén elvette akkor a kedvem az egésztől.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Pozitív ember vagyok, mindennek a jó oldalát próbálom nézni. Öröm látni, ahogy megismerek egy kis srácot/lányt U8-ban és pár év múlva tudom, hogy ha elég kitartó, akkor U12-ben, U14-ben, U16-ban és így tovább, látni fogom. Minden mérkőzésen próbálok odafigyelni a játékosokra, ha valamit nem értenek és megkérnek, magyarázzam el szívesen megteszem nekik. Ez is egy tanítás, és jól esik, hogy segíthetek másokon. Látom, hogy van feljebb is, és ezt még megspékeli ez a csapat, ami csak nekünk játékvezetőknek van. Eddig bárkivel fújtam, öröm volt vele dolgozni. Nincsenek rossz hangulatú szünetek, mindenki tök jófej. Ugyanezt tudom mondani a vezetőségre is, mindig készséggel válaszolnak a kérdéseimre.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Mindig vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. A játékvezetés súlya nagyon, de tényleg nagyon sokat fejleszt azon, hogy-hogy viselkedjünk a „nagy” világban. Természetesen arra is fel kell készülni, hogy 5 mérkőzésből 4 olyan lesz, amin valamelyik félnek nem fog tetszeni, amit csinálunk. Ez benne van, mindenhol vannak ilyenek. Meg kell tanulni kezelni az indulatainkat, és uralni kell magunkat. Ez egy „munkahely” is egyben, ahol nem tűrik el a lazaságot, nemtörődömséget.

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Őszinte leszek. A fővárosban, vagy bármelyik olyan városban ahol van múltja a hokinak, rendkívül kecsegtető jövő elé állhat az illető. Ha komolyan veszi a dolgokat, és hajlandó fejlődni és mindig újat tanulni, elfogadja mind az építő és a „nem pont” építő kritikát, akkor nagyon sokra viheti.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Szeretnék feljebb lépni a ranglétrán. Jelenleg utánpótlás játékvezető vagyok, 3 bírós mérkőzéseken vonalbíró. A munkám és egyéb elfoglaltságok mellett próbálok folyamatosan tanulni, fejlődni mert szeretnék egyszer vezetőbíró lenni. Nyílván először UP mérkőzéseken, aztán feljebb jutni.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szabadidőmben szeretek horgászni járni. Régen versenyhorgász voltam, de nem tudtam összeegyeztetni az iskolával, illetve a családomnak anyagi gondjai voltak, így nem is engedhettük meg magunknak, így mára maradt hobbi szinten. 2-4 hetente szoktunk csinálni 24 órás, illetve teljes hétvégés peca „maratonokat” a barátokkal, ahol semmi munka, csak a relax van. Ezen kívül ahogy korábban is említettem „lételemem” a motorozás. Jelenleg van egy boltba járós 50 köbcentis robogóm, és egy „mindenhova” járós 600 köbcentis, 120 lóerős Yamahám. Ez egy elég komoly sport-túra gép. Páromat is rászoktattam még a megismerkedésünk után, így nyáron a jó időben az utakat szeljük kettesben, vagy 4-esben. Édesapáméknál van egy ugyanilyen márkájú, típusú Yamaha így ők is szoktak velünk túrázni. Nem egy olcsó sport, de sokat dolgozunk, és mindig bele fér a kasszába. Ha ez még nem lenne elég, a párom kutyatenyésztéssel foglalkozik a munkája mellett, így még ott vannak a blökik is. Mi nem csak egyszerű tenyésztők vagyunk, hanem kiképzéssel is foglalkozunk, illetve sport és szépség versenyekre hordjuk ebeinket. Hála Istennek elég szép sikereket értünk el, hiszen az idősebbik Belga juhászunkat visszavonultattuk a kiállítás versenyekről, mert nincs már mit megnyerni vele. Többszörös magyar Champion, míg a fiatalabbik kan, aki egyébként a fia, a nyomába eredt és már egyszeres Junior Champion és idén is ahova mentünk, ott taroltunk. Kan kutyánkat terelés vonalon visszük, édesanyját a K9-es őrző védő vonalon, ahol szintén mindkettő kitűnik a többiek közül… Természetesen szabadidőm, amikor tényleg semmit sem csinálok, egy perc sincs, de nem is baj mert én szeretem az állandó pörgést.