Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Sári Péter vagyok, ’82 áprilisában születtem Dunaújvárosban. 2002-ben költöztem Budapestre, azóta itt élek. Egy bátyám van, vele együtt kezdtünk el jégkorongozni Dunaújvárosban 2650 évvel ezelőtt.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Jelenleg a DAN cégcsoportnál, azon belül is az Isobar reklámügynökségnél vagyok Art Director. Nemzetközi márkák kampányain dolgozunk, helyi és régiós szinten. Többek között a Burger King, Bosch, Mastercard, Coca-Cola, HBO kampányok koncepcionális és vizuális világáért vagyok/voltam felelős. Szóval, ha a kedvenc filmetek közben vagy online cikkek között ilyenekkel találkoztok, lehet gyűlölni!

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Mivel ez csak a második szezonom, így elég egyszerű a dolgom. Csak hétvégéken vannak mérkőzések, vagy hét közben este, amikor már nem ütköznek az időpontok.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Dunaújvárosban kezdődött egy közönségkorcsolyázás alkalmával, ahol Kercsó Árpi bá megkérdezte tőlünk lenne-e kedvünk jégkorongozni. 6 évesen még fogalmunk sem volt róla, hogy ez mi, de izgalmasnak látszódott kívülről.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

’89-ben, még nyitott pályán, az akkori Dunaferr csapat összes korosztályát végigcsináltuk. Elkezdődött a csarnok építése, ’82-es születésű játékosként pedig sok esélyem akkor nem volt a folytatásra. Aztán 2009-ben - az akkor még amatőr bajnokságban - Barna Petiéknél kezdődött újra. Ha jól emlékszem még BVSC volt akkoriban.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Szerettem volna a sport közelében maradni és ez az egyetlen módja, hogy ne a plexi mögül kelljen nézni! A reklámos világ izgalmasnak tűnhet kívülről, de igazából a jégen sokkal izgalmasabb.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Talán az volt a legnehezebb amikor tavaly év végén kb. 15 meccs után az AMHEL tornán vezethettük a döntőt. Itt emelném ki Muzsik Norbi mentor munkáját, aki nélkül ez biztosan nem valósult volna meg. Az egy nagyon jó és értékes tapasztalás volt, és kellő lendületet is adott.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Van egy célom, ami – most még úgy érzem – reálisan el is érhető. Hétről-hétre, meccsről-meccsre próbálok mindent megtenni azért, hogy ez a cél egyre közelebb kerüljön. Mindenkitől ellesni azt ami jó, és elengedi azt ami nem.

Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Nem lenne fair 1,5 év után az észt osztani, ezért inkább azt üzenném a 18 éves önmagamnak, hogy: „Ha lehet vágjál bele minél hamarabb. Legyél nyitott és alázatos. Azt gondolod, már mindent tudsz és mindenkinél jobb vagy? Nem vagy. Tegyél többet azért, amit igazán fontosnak tartasz, és rázzál le magadról mindent, ami nem az. Ne másokra várj, ha valamit el akarsz érni, mert mindened megvan ahhoz, hogy amit kitalálsz azt meg is valósítsd.”

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Határ a csillagos ég! Az európai ligákat hosszú és kitartó munkával el lehet érni. Ma már több lehetőség van ebben, de a verseny is nagyobb lett.

A kommunikációs munkacsoport tagjaként milyen plusz teendőid vannak?

Próbáljuk rendszerezni és egységesíteni a belsős kommunikációt. Azt viszont tudni kell hozzá, hogy ezt egy olyan rendszerben akarjuk megvalósítani, ahol nem feltétlenül van ennek olyan nagy hagyománya. Szerintem mindenképpen fontos, hogy hogyan exponáljuk magunkat. A havi hírleveleken túl, PR és egyéb MJJE megjelenéseken dolgozunk, amik majd a közeljövőben fognak aktualizálódni.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Utazni bárhová. Amerika nagy kedvenc, az utóbbi években többször is volt szerencsénk meglátogatni. Imádom a nyugati part hangulatát. Los Angeles? Bármikor el tudnék indulni.