Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

A Pálkövi nevet szerintem nem kell bemutatnom a jégkorongot szerető olvasóknak. Két öcsém, Baksa és Zsombor szintén játékvezetők, húgom, Csenge az Újpestben edző, édesanyánk, Bea pedig a Fradi és MAC meccsein jegyzőkönyvvezető.

Hétköznapjaimon épp esküvőre készülök a menyasszonyommal, Katával. Gyakran járunk autós programokra, szeretünk különböző éttermeket kipróbálni, strandra vagy fürdőbe járni.

 

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Ez évig a Mammut Bevásárlóközpontban voltam infrastruktúra üzemeltetési vezető, ahonnan tavasszal eljöttem és jelenleg az Etele Pláza beruházásban veszek részt, mint bérlői koordinátor. Kollégáimmal mi tartjuk a kapcsolatot műszaki kérdésekben a tervezők, a kivitelezők és a leendő bérlők között.

Emellett a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán ingatlanfejlesztést tanulok.

 

 

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel és a sulival?

Az iskolával könnyen, mert “csak” levelezőre járok, így jóval kevesebb a kontakt óra, illetve mostanra a tárgyaim nagy részét már megcsináltam, a munkahely váltáskor pedig szempont volt a rugalmasság a munkaidő beosztásában, így nem csak a hétvégi mérkőzéseket tudom elvállalni. A teljes munkanap kihagyása egy mérkőzésért viszont még így sem fér bele, így például a tavalyi szezon szlovák ligás szerepléséhez el kellett fogyasztanom a munkahelyi szabadságaimat. Hosszabb távon ez nem fenntartható, mert a stressz leépíti az embert, így idén inkább a nyaralást választottam az Extraliga helyett.

 

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Amióta tudok járni, apám rendszeresen vitt magával a Műjégre. Először csúszkával, majd rendes korival tanultam a korcsolyázást. Évekkel később a legkisebb tesómat hívták el egy hokiedzésre, majd az ő lelkesedését látva mi is csatlakoztunk.

 

 

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

A Ferencváros színeiben kezdtem 12 évesen, de akkoriban szűnt meg a teljes Fradi utánpótlás, így a csapat magját megpróbálva együtt tartani, kelt életre az Ürömi hokicsapat, melyből U16-osként átigazoltam a MAC-ba, ott U18 végéig játszottam.

 

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Az U18-as korosztályba érve a kötelező szabályismereti vizsga kapcsán Soós Miki és édesanyám felvetésére döntöttem úgy, hogy kipróbálom a játékvezetést. Úgy gondoltam, ez bárkinek megy és biztos jó buli lesz. Az első meccsemen amellett, hogy rájöttem, ez egyáltalán nem könnyű, Haszonits Mikitől sok támogatást és biztató szót kaptam, így megmaradt a bátorságom, hogy folytassam és hamar rájöttem, hogy ez egy sokkal testhezállóbb szerep, mint a játékoskarrier.

 

 

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Több mint 10 év alatt rengeteg emlékezetes pillanatom volt a pályákon és azokon kívül. Volt szerencsém tapasztalni milyen reszt venni kontinentális kupán, világbajnokságon, olimpiai selejtező tornán, külföldi felnőtt és utánpótlás bajnokságokban. A teljesség igénye nélkül, sosem fogom elfelejteni:

• az első MOL Liga mérkőzésemet, melyen az előző évi döntő ismétlődött, DAB-Vasas szezonnyitó volt, Nagy Attilával vonalon, Hallal és Kincsessel középen.
• Bellus Lacival, Incze Mikivel és Berger Ákossal a szegedi túrákat, ahol fürdőzni és ebédelni vittek minket és “az öregnek vastagon fogott a ceruzája”.
• a nyitott pályás kisstadioni mérkőzéseket, melyeken a tűző naptól, vagy a szakadó hóeséstől nem láttunk, de a mérkőzés feléig el kellett jutni, hogy érvényes legyen az eredmény.
• 2015/16 szezonban 139 hivatalos mérkőzéssel elsőként nyertem el a “vércse” díjat, amelyet azóta rendszerint Zsombor visz el.
• a román bajnoki döntőt, melyen külföldi játékvezetőkként vettünk részt 4 meccs erejéig. A negyedik meccs előtt pár órával csörgött a telefonom, Beck Péter hívott, hogy másnap délig hazaérünk-e, mert az ukrán játékvezető vízum megvonása miatt lehetőséget kapok első világbajnokságomon, Luxemburgban. De a meghatározóbb része az útnak nem ez volt, hanem a mérkőzés végén történt események. A csíkszeredai szurkolók lefújás után körbevették a stadiont és amíg a rendőrség kiutat próbált biztosítani a távozáshoz, addig nekünk a kiürített stadionon belül kellett várni. Pár szurkoló bejutott a stadionba és egy kapusütővel fejbe dobtak, majd Gangel Laci a bárdot felkapva, ordítva nekik rontott és megfutamított egy tucat szurkolót. Soós Dani és Kincses Gergő rohantak utána, hogy megfékezzék. Ezután a rendőrök szirénázó, kommandósokkal teli konvojban vittek ki minket Csíkszeredából.
• a Luxemburgi VB-n Észak-Koreának fújni. Még a tolmácsuk se tudott jól angolul és csak egy ügynökön, plusz a tolmácson keresztül kommunikálhatott az edző velünk a mérkőzésen. Az ügynököt úgy kell elképzelni, ahogy a 60-as években játszódó filmek KGB ügynökeit ábrázolják, fekete ballonkabáttal, kalappal. Az Észak-Koreai csapat még ezen kívül is sok érdekességgel, eseménnyel szolgált a torna folyamán.
• amikor egy amatőr tornán két székely csapat játszotta a döntőt, végig a véremet akarták, végül Berger Ákost kergették körbe a pályán, egész az öltözőig.

Ezek mellett a mai napig mindig nagy élmény a testvéreimmel a pályára lépni.

 

 

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Szakmai kihívás tekintetében 2017.02.14-én, pont a szülinapomon egy Debrecen-Brassó MOL Liga negyeddöntő volt. A csapatok külföldi játékvezetőt kértek, de a szlovák kollégák nem érkeztek meg a mérkőzésre. Az érintettek döntése volt, hogy Kókai Márkkal lépjünk elő vezetőbírónak és a nézőtérről Salánki Attila és Vincze Dani beugrottak vonalazni. Igazi playoff hangulatú mérkőzés volt, de ügyesen, hiba nélkül oldottuk meg a feladatot.

Ezen kívül a sérülések voltak a legnehezebb pillanatok. Egyszer egy térdsérülés, egyszer pedig egy csuklótörés rontotta el az adott szezonomat. Mindkettő a bajnokság közepén ért és csak a rájátszásra tudtam visszatérni, de a formámat csak a következő szezonokra nyertem vissza.

 

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Talán a versenyszellem tudná ezt legjobban jellemezni. Egyre több a fiatal, tehetséges kolléga a ligában, akik a legjobbak akarnak lenni, ezért nem lehet hátradőlni, egyre többet kell nyújtani ahhoz, hogy ne nőjenek a fejünkre. Emellett nemzetközi vonalbíróként próbálok minden mérkőzésen jó példát mutatni a fiatalabb vonalbíróknak. Jó érzés látni, ahogy akár mérkőzés közben is fejlődnek, beépítik a hallott vagy látott apróságokat és a jobb teljesítményük a jégen lévő játékvezetői csapat teljesítményét is emeli.

 

 

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Egy fiatal számára, értem itt a még iskolába, egyetemre járókat, a legfontosabb szerintem, hogy hivatásként tudják felfogni a játékvezetés világát. A hirtelen keresett nagyobb összegek tévútra vihetik őket. Úgy érezhetik, hogy ebből ők meg fognak élni és emiatt hanyagolják a tanulást, pedig a civil szakmákban való elhelyezkedésnek kell az elsőnek lenni itthon. Sajnos még sok évre vagyunk attól, hogy itthon profi játékvezetők dolgozzanak és amikor eljön ez az idő, biztosan nagy lesz a harc a pozíciókért.
Ha hivatásként élik meg, akkor meglesz a kellő alázat, a belerakott munka és kitartás, még a kevésbé presztízses meccseken is. Rengeteg, máshol nem megszerezhető tapasztalatot lehet szerezni egy-egy vasárnap késő esti szegedi OB2-n, vagy egy győri U16 meccsen is. Én ilyen mérkőzéseken találkoztam először fejeléssel, rúgással, botvéggel ütéssel, büntetőnél kapushibázással és ezért a büntetlőlövés újra elvégeztetésével, és még sorolhatnám.

 

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

A korábbi riportokban sokan írtak arról, hogy a rengeteg mérkőzés, nemzetközi esemény és az utóbbi években kitaposott utak (EBEL, Extraliga, KHL) sokkal több és könnyebben elérhető lehetőséget biztosítanak a feltörekvőknek, mint anno számunkra volt. Ezzel teljes mértékben egyet értek. Amikor én próbáltam bekerülni a MOL Ligába, akkor még sokkal kevesebb mérkőzés volt egy-egy fordulóban és azokon mindig a legjobbak vettek részt. Most az a helyzet, hogy a legjobb, EBEL-ben edződött vonalbíróink itthon már nem vonalaznak, és a következő generáció se teljes idejében van a hazai ligában az EBEL-es és Extraligás lehetőségek miatt, így sokkal több a fordulókban az “üres” pozíció, ahova a fiatalokat bedobják. Ezzel nem azt mondom, hogy könnyebb vagy nehezebb top bíróvá válni, mert bár a több lehetőség miatt könnyebb lehetőséghez jutni, azt kevésbé becsülik meg és belekényelmesednek, így nehéz megtartaniuk az elért helyüket, sokaknak búcsút is intenek a szezonok előre haladtával.

 

 

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Ne sérüljek le :)

Szeretnék idén is döntőt fújni, valamint olyan teljesítményt nyújtani a szezon folyamán végig, mely alapján a vezetőség érdemesnek tart továbbra is a nemzetközi licencre. Mivel az IIHF-nél egyre fontosabb szemponttá válik a fiatalok szerepeltetése, az éveim múlásával egyre nehezebb versenyben maradni.

Hosszabb távon szeretnék egyszer részt venni a Movember nevű bajusznövesztő hagyományban, valamint izgatottan várom, hogy milyen érzés lesz a legöregebb vonalbírónak lenni a ligában, melyhez már csak Bedő Petit kell “túlélnem”.

 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szabadidős tevékenység? A jégkorong játékvezetés. Holtszezonban görhokizni szoktam, a bírói csapatban, valamint ott is tevékenykedem játékvezetőként, és örömmel vesszük ha bővül ezen sportág játékvezetői köre is :)  Ezen túl szeretek Xbox-on Fifázni, kocsikázni a BMW-vel és örömmel mélyülök el a modern technológiákról szóló cikkekben (drónok, okosotthonok, elektromos autók).