Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Huszti Dávid vagyok, 29 éves, Nyíradonyban élek, de időm jelentős részét Debrecenben töltöm. A keleti régióhoz tartozom, így meccsek szempontjából nagyon sok helyen megfordulok a szezon folyamán.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Jelenleg egy tech oldal főszerkesztője vagyok, azt és annak a közösségi oldalait igyekszem nap mint nap karbantartani, ami mellett természetesen a játékvezetés tölti ki a szabadidőm nagy részét. Nem olyan rég elkezdtem egy intenzív német nyelvtanfolyamot, hiszen fontosnak tartom, ha minél több nyelven beszél az ember. Korábbi tanulmányaim folyamán csak angolt és franciát tanultam, sajnos a német mindeddig kimaradt, ezért is döntöttem úgy, hogy belevágok.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést az egyéb tevékenységeiddel?

Ahogyan többen is a tagok közül, úgy én is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen rugalmas az időbeosztásom, így megpróbálom mindig úgy alakítani a napjaimat és teendőimet, hogy egyik tevékenység se üsse a másikat.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

A jégkorong iránti érdeklődésem még elég fiatal koromban kezdődött. Gyerekkoromban ismerkedtem meg (elsőként) az NHL-lel, mely az évek teltével egyre inkább magába szippantott. Ebből kifolyólag mindig is szerettem volna elkezdeni a sportot, de sokáig nem volt rá lehetőségem. Viszonylag sokat jártam korizni a debreceni jégcsarnokba, majd a húszas éveim elején ismerkedtem Nádasdi Dáviddal, akinek köszönhetően kezdtem el a DJK-SE csapatában korongozni. Korábban sokat jártam, de a néha hosszúra nyúló napjaim és a késő esti edzések miatt nehezen tudok eljutni az edzésekre.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Ez egy nagyon jó kérdés… Mivel későn kezdtem el korongozni, tudtam, hogy mindig is csak egy hobbi lesz számomra, semmi több. Ebből kifolyólag szerettem volna egy kicsivel többet elérni, így kerestem azokat a lehetőségeket, amivel valamelyest hozzáadhatok én is a sporthoz, ugyanakkor örömömet lelem benne. 2013-ban láttam először az MJJE felhívását, de csak egy évvel később sikerült bekerülnöm a zebrák világába. Azóta pedig a hatodik szezonomat taposom, s egyáltalán nem érezném azt, hogy anno rosszul döntöttem.

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Sok magyar játékvezető van, kik eredményes nemzetközi sikereket értek el, mellettük pedig nehéz labdába rúgnom, így én a másik oldalról közelítem meg a dolgokat. Számomra meghatározó tud lenni egy-egy esemény, ha szintet lépek, így megemlíthetem például az első U16-os meccsemet, vagy akár a CJHL tornákon való részvételem, ahol magyar, erdélyi, ukrán, lengyel és szlovák csapatok csaptak össze.

Fontos kiemelnem a sok-sok barátságot, élményt, amit az elmúlt évek alatt köttettem. Jó látni az olyan csapatokat, ahol kisebb a jégkorong kultúrája, mint egy nagyobb városban. Itt folyamatosan azt látja az ember, hogy évről évre folyamatosan fejlődnek, illetve mindig remek hangulattal várják a játékvezetőt, ahová szívesen jár vissza, szezonról szezonra. Egyszerűen megvan a maga varázsa, sok kisebb összetartó közösség van ma. Ilyen például Békéscsaba, Hatvan és Kazincbarcika, de akár még Sátoraljaújhelyet is megemlíthetem, ahol szintén szép ütemben fejlődik a sportág.

Ezen felül én azt is sikernek könyvelem el, amikor egy-egy játékosnak tanácsokat adok és meccsről meccsre látom a javulást, a törekvést. Ide értem például, mikor egy korongbedobáshoz szabályosan állnak fel bulizni, vagy ha meccs közben viszonylag szabályosan játszanak. Jó tapasztalni, hogy az idő teltével is emlékeznek a játékvezetőre és szidalmazás helyett szívesen állnak le beszélni a sporival. :)

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

A legnehezebb pillanatom rögtön az első szezonomban, a hatodik meccsemen volt, egy U12-es mérkőzésen. Nagyjából 5 perc lehetett hátra, egy rossz mozdulatnak köszönhetően becsípődött a derekam, amit hirtelen nem éreztem vészesnek. Tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben, de igyekeztem a hátralévő pár percet kibírni. Véget ért a meccs, az öltözőben már ülni is alig bírtam… Mire hazaértem, már mozogni sem tudtam igazán. Ezt követően kihagytam a szezon hátralévő részét, mivel sokáig korlátolt a sérvem. Vizsgálat után javasolta a doktor, hogy ha rosszabbodik az állapotom, akkor műteni kell, de a jó hír, hogy sikerült beavatkozás nélkül felépülnöm. Természetesen továbbra is jelen van a sérvem, ami bármikor megmakacsolhatja magát, de azóta komolyabb bajom nem volt vele. Igazából lelkileg volt megterhelő az egészet átélni, mivel az orvos akkor azt javasolta, hogy fel kell hagynom a jégkoronggal. Az első pár hónapban tényleg azt éreztem, hogy még bele sem lendültem a játékvezetés világába, máris elvesztettem, de szerencsére másképp alakultak a dolgok. Örülök neki, hogy kitartottam mellette és nem adtam fel.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Talán mondhatom, hogy a sportág felé tanúsított elhivatottságom, rajongásom. Minden meccs más és más, nincs két egyforma esemény. Igyekszem úgy hozzáállni a dolgokhoz, mintha az adott két csapatnak az lenne élete legfontosabb mérkőzése. Emberek vagyunk, így folyton hibázunk, de igyekszem mindig tudásomhoz képest a legjobbat kihozni magamból. Illetve ahogyan kitértem rá, számomra örömöt jelent az is, hogy az évek teltével látom a fiatalokat, hogy hogy nőnek fel, illetve milyen karriert futnak be. Ha pedig hozzáadok egy-egy tanáccsal, vagy jó szóval bárkinek is a fejlődéséhez, akkor azt már sikerként élem meg, ami számomra kellő motivációt jelent, így nem hiábavaló az, amit csinálok.

Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Aki erre a pályára tervez, annak szüksége lesz a sport szeretetére, illetve nagyon sok áldozatot kell hoznia, hogy igazán kimagasló legyen. Szerencsés helyzetben vannak a mai fiatalok, ugyanis az utóbbi időszakban nagyon sokat fejlődött az egyesület a mentor és az ösztöndíj programnak köszönhetően. Akiben kellő elhivatottság, akarat van, az nemzetközi szintekre is eljuthat – szerencsére erre nem csak egy példánk van, így ez remélem kellő motivációt nyújt a fiatalok számára.

Ami szerintem a legfontosabb, hogy mielőtt játékvezetőnek jelentkezik bárki, gondoljon bele, hogy mivel jár és mit szeretne elérni. Tűzze ki céljait, legyenek meg a saját motivációi! Fel lehet fogni a játékvezetést úgy, hogy a bíró az az ember, akit állandóan szidnak a rossz ítéletei miatt - ez egy ilyen hivatás, vannak jó és rossz oldalai. Ellenben fel lehet úgy is fogni, hogy mennyi lehetőség rejlik benne, vagy hogy mennyi mindent adhatunk a sportágnak azzal, ha szívvel-lélekkel csináljuk. Fel kell készülni, hogyha sípot ragadunk, akkor azzal nagy felelősséget vállalunk – lehetünk egy meccsen csendes vendégszereplők, kik jól végzik a dolgukat, de akár sokat vitatott főszereplők, akiket nem szeretnek.

A kommunikációs munkacsoport tagjaként milyen plusz teendőid vannak?

Nem olyan rég alakult meg a csoportunk, de talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindegyikőnknek megvan a saját dolga, specialitása. Első körben azért jött létre a csoport, hogy egyesületen belül sokkal jobb legyen az információáramlás, valamint az egyre nagyobb növekedésnek köszönhetően, minden tag könnyebben megismerhesse az újakat és veteránokat egyaránt. Például ezért vannak interjúk, amelyek által valamelyest megismerhetjük a másikat – újaknál nagyon jól jöhet, ha megnézi az adott illető adatlapját, akivel fúj, hiszen, ha készült vele interjú, akkor ott elolvashatja, így az öltözőben már lesz kiindulási alapjuk, hogy ki kicsoda, mivel foglalkozik, vagy éppen mit szeret. Ezen felül igyekszünk részt venni olyan dolgokban, ötletelésekben, melyekkel az egyesület jövőbeli munkáját könnyebbíthetjük meg.

Személy szerint én készítem a havi hírleveleket, ezen felül pedig törekszem heti szinten elkészíteni egy-egy interjút. Igyekszem mindig hetekkel előre tervezni, így sokszor van olyan, hogy egyszerre 7-10 interjút is kiküldök, melyek aztán folyamatosan érkeznek vissza. Hogy ez pontosan mennyi időt vesz igénybe, az nagyon jó kérdés, de tippre heti 2-3 órát mondanék átlagosan.

Kitűzött célok a szezonra, illetve hosszabb távra?

Célom az, hogy én legyek az egyesület Wes McCauley-ja… :) Na jó, világot megváltó célokat ugyan nem tűztem ki magam elé, de azon leszek a jövőben is, hogy a stabilitásra és a megbízhatóságra alapozzak. Igyekszek minden meccset a lehető legjobb tudásom szerint levezényelni, valamint aktív tagja lenni az egyesületnek, amivel valamelyest segíthetem a működését.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Az utóbbi időszakban nagyon megszaporodtak az egyéb tevékenységeim, így sajnos túlságosan sok szabadidőm nincs. Ha van, akkor szívesen gitározok, esetenként íjászkodom, vagy éppen bringázok.

Talán kevesen tudják, de van egy passzív hobbim is: gyűjtöm a mezeket, így állandóan bújom az internet különböző zugait a jó ajánlatok miatt. Régebben is érdekelt, de igazán csak egy éve kezdetem el jobban beleásni magam a dolgokba. Első körben NHL mezekre vadászok, amiből jelenleg 24 darab van 16 különböző csapattól a gyűjteményemben. Igyekszem a ritkaságokat, mint az alternatív 3rd, a Winter és a Heritage Classic kiadásokat beszerezni. Rövidebb távú célom, hogy minden csapattól legyen egy „ereklyém”, majd a későbbiekben ráállni az úgynevezett a kanadai gyártású "team issued" és "game worn", tehát az NHL játékosok által viselt felsők beszerzésére. Természetesen ezeken felül egyéb mezek is vannak a kollekciómban, mint a különböző hazai csapatok öltözéke egyaránt.