Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

A nevem Gérnyi Katalin Klaudia, 1975. július 8-án születtem Budapesten. Jelenleg Pest megyében lakunk annak ellenére, hogy fiatalon ezt a nyugalmat el sem tudtam volna képzelni. 5 éves kisfiammal, Mátéval és a párommal Dr. Majzik Ernővel élünk együtt, aki nem mellesleg 16 éven keresztül a felnőtt válogatott orvosaként minden világbajnokságon részt vett és megélt velük két A csoportos feljutást.

 

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

A Marilyn HC-ban kezdtem a jégkoronggal ismerkedni először, mint kapus aztán később csatárként folytattam. Ez az egyesület volt Magyarország első női egyesülete, melyet Balogh Tibor elhivatottsága tartott életben több, mint 20 évig. Tulajdonképpen neki köszönhető, hogy ma ebben az országban van női jégkorong és immár zászlóshajóként öregbíti kicsiny hazánk nemzetközi jégkorongtörténelmét. 16-szor nyertem bajnokságot és 55-ször szerepeltem a nemzeti együttesben.

 

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Egy egészségügyi vállalkozás mindennapjaiban próbálkozom kihozni magamból a legtöbbet a tudásom szerint. Hol jobban hol kevésbé, de az elhivatottság töretlen bár tény, hogy sokszor nagyon elfáradok a hétköznapokon.

 

 

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Tekintettel, hogy én osztom be a munkaidőmet, ezért egy kicsit könnyebb, mint régebben. Inkább a gyerekem elfoglaltságaival nehezebb, mert számomra az ő kis élete és boldogsága már a legfontosabb.

 

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

1990-ben Magyarország adott otthont a C csoportos világbajnokságnak, ahol megismerkedtem sok emberrel, kiknek hatására elkezdtem meccsekre járni, illetve játszani.

1992-ben tettem le a játékvezetői vizsgát is Koleszár Sanyi és Barta Tüsi unszolására, szinte egyidőben Halassy Gyuri barátommal, aki azóta is felnőtt bajnokságban vezetőbíróként tevékenykedik. 

Ezzel hivatalosan én voltam az első női játékvezető / anno vonalbíró Magyarországon. Vezetőbíróként a mai napig egyedüli vagyok, de hálisten, rajtam kívül azért van pár volt jégkorongozó lány, aki követte a példámat és nemzetközi szintig eljutottak. Ketten, mint Gebora Zita és Sándor Zsuzsi A csoportra is, ami igen komoly dolog.

 

 

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Úgy éreztem, hogy a játékosként szerzett tapasztalataimat átültetve a játékvezetésbe sportszerűen tudnám vezetni a mérkőzéseket. Sok játékossal voltam, vagyok jó kapcsolatban különböző csapatokban, de az sosem befolyásolt a döntéseimben. Sötét és világos csapat van a pályán, akiknek egyenlő feltételeket kell teremteni.

 

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Felnőtt bajnoki mérkőzést vezetőbíróként vezetni Székesfehérváron Abonyi Attilával és Wolf Lacival. Mai napig hálás vagyok nekik a sok segítségért és támogatásért.

Halassy Gyuri barátommal együtt vonalazni egy nemzetközi U20-as mecset a régi BS-ben, ahol óriási verekedés tört ki, aminek úgy lett vége, hogy rájöttek egy lány a vonalbíró, miután próbáltam szétszedni őket és nem akarták, hogy bajom legyen :)

BL selejtezőn feljutást jelentő mérkőzés után az egyik híresen rossz viselkedésű edzőtől pozitív visszajelzést kapni annak ellenére, hogy elbukták a mérkőzést.

De nagyon-nagyon sok mérkőzésemre emlékszem az évek alatt és mindegyik egy-egy kis ajándék a szívemben, amit megőrzök.

 

 

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Összességében hálisten, kevés nehéz pillanatom volt. Ami volt, sajnos nem az én hibámból, inkább a vonalbíróim tapasztalatlanságából fakadtak. Nyilván ezért, mint vezetőbíró én viszem el a balhét. Azt mondanám ez volt a legnehezebb, hogy másnak a hibájáért én feleljek. De a pályán egy csapat vagyunk és így ezt is meg kell tanulni, hogy a döntések együttesen hatnak vissza ránk.

 

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Love of the game - egyszerűen ennyi. Kimondottan fázós típus vagyok, de valahogy a pályán sosem tudok fázni - na jó van az a pálya. :) Az elhivatottságom ez iránt a csodás sportág iránt újra és újra elküld otthonról a pályára.

 

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?

Nekem mindig is fontos volt, hogy tiszteljem a játékosokat és odafigyeljek a visszajelzéseikre. Nincs hibátlan játékvezetés, ahogy hiba nélkül játszó játékos sem. Mi nem a mérkőzés főszereplői kell, hogy legyünk, hanem kísérői. Ezt úgy értem, hogy segítsük őket a szabályok betartásában. Én például rengeteget beszélek, figyelmeztetek mérkőzés közben, amivel kiállításokat spórolok meg. Úgy tapasztalom ezt a játékosok értékelik is. Legyünk partnerek és ne a másik oldalon álljunk.

 

 

Hogy látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Női játékvezetőként szerintem több eséllyel lehet indulni a nemzetközi mezőnyben, hiszen pont ott a legnagyobb a pályát elhagyók tábora családalapítás után. Minél fiatalabban tud valaki csatlakozni a nemzetközi csapathoz, annál előrébb kerülhet később. Ráadásul most a lányoknál engedélyezett, hogy valaki még tagja legyen a válogatottnak és ezzel egyidőben nemzetközi játékvezető is legyen. Ami anno nálam még nem volt opció és ezért igen későn vághattam bele a nemzetközi jégkorong életbe.

 

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Úgy gondolom reáliásain nézve az életkoromat, hogy minden pályán eltöltött mérkőzés egy ajándék. A legfontosabbnak azt tartom, hogy azokat az értékeket, amelyeket tanultam megannyi év alatt, át tudjam adni a fiatalabb generációnak és tudjam segíteni őket abban, hogy szível lélekkel tudják végezni munkájukat.

 

 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Nagyon szeretek a családommal időt tölteni, a szabadban túrázni, bringázni. Nyáron a Balatonparton fürdőzni vagy éppen új desztinációkat megismerni közel és távol Európán belül, vagy kívül, ha időnk engedi. Valahogy mindig melegebb éghajlatra vágyom. Párszor el is küldtek már játékvezetőként csak repülőjegyet, nem adtak hozzá... :)

Szeretek olvasni, imádom a történelmet, bár erre mostanában kevesebb, sőt mondhatni alig van időm a gyereknevelés, munka és egyéb elfoglaltságok miatt.