Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Bencze Donát vagyok, 29 éves, körülbelül 20 éve jégkorong függő. :-) 2015-ben abszolváltam a főiskolai tanulmányaimat, azóta dolgozom az édesapám vállalkozásában. 2017-ben költöztem Ceglédre, ahol azóta is élek.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Az Alois Dallmayr magyarországi képviseletének franchise partner rendszerében mi felelünk Kelet-Pest és Bács-Kiskun megyéért. Fő tevékenységünk munkahelyek, vendéglátóegységek, háztartások magas színvonalú ellátása, mint gép, mint áru tekintetében.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Édesapám! Mivel elég messze lakunk Budapesttől, így nála is szükség volt arra a fanatizmusra, hogy összeszedjen egy helyi csapatot és hetente egyszer felutazzanak jégkorongozni. Az első időkben Dunaújváros később Pólus Center és Lobogó utca voltak az állomáshelyek. Aztán apa leigazolt a Jégveled nevezetű jégkorongcsapatba, ahol később bajnok is lett. Engem 5-6 évesen tanított meg korcsolyázni a horgásztavon és a Városligeti műjégpályán. Aztán amikor elértem a 10. életévemet, onnantól kezdve játszottam én is velük.

Továbbá rendszeresen jártunk meccsre, leginkább a Dunaújváros meccsekre, mivel az volt a kedvenc csapatunk. Nem egyszer néztük külön-külön a meccset mivel ő inkább ült és figyelte a játékot én meg inkább az újvárosi táborban szurkoltam.

Azóta is sokszor megyünk együtt, voltunk Zürichben az A csoportos VB-n, KHL Slovan meccsen és olykor átmegyünk Szlovákiába is egy-egy Miskolc meccsre.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

2010-ben megalakulásától kezdve a Kecskeméti Sólymokban játszottam, ez volt az első igazi csapat, ahol bajnokságban vettem részt. Első években AHL, később OB IV-es bajnokságokban játszottunk, a legjobb eredményünk bronzérem volt.

A csapat a 2018/2019-es szezont már nem tudta elvállalni, ezért Cziller Andi többszöri invitálására a KMH csapatában igazoltam. Az egyik legjobb döntésem hoztam ekkor, az egész tökéletesen alakult gyorsan beilleszkedtem az öltözőben és a jégen is. Az első szezonban valóra vált életem egyik nagy álma, az OB IV-ben bajnokuk lettünk a KMH-val!

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Mivel a legközelebbi pálya is elég messze volt ahhoz, hogy bármelyik utánpótlás csapatban edzéseken vehessek részt így sajnos sokkal messzebb kerültem jégkorongtól, mint amennyire rajongtam utána. A szüleim felvetették, hogy kipróbálhatnám a játékvezetést. Májusban teljesítettem a vizsgát, utána pedig az augusztusi edzőtáborban részt is vettem Dunaújvárosban, 2009-ben.

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Az első meccsem 2009. november 9-én, Pesterzsébeten, Soós Mikivel egy U14-es Farkasok-UTE mérkőzés volt. El sem tudtam előtte képzelni, hogy ennyire jó érzés lesz csíkos mezben, síppal a kezemben jégre lépni.

Az első mérkőzésem vezetőbíróként a Fradi sátras pályán Barna Petivel és László Zolival volt.
Még sorolhatnék pár meccset, de engem inkább azok a pillanatok fognak meg, amikor a játékosokkal vagy edzőkkel valahonnan eljutunk valahová. Ezt olyan értelemben értem, hogy ha vannak problémásabb játékosok, rájuk több időt kell fordítani adott szituációban miben hibáztak és miként szól a szabály. Ezek után az ilyen jellegű fejlődések mindig mosolyt csalnak az arcomra. Leginkább Jászberényben érzem és élvezem. Örömmel tölt el, ha teljesítményemmel és a stílusommal sikerül a játékosok és az én kapcsolatom partnerséggé fejleszteni.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Sajnos elég gyorsan és fiatalon megsérült a térdem, ami úgy érzem több alkalommal visszafogta fejlődésemet.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

A jégkorong szeretete. A találkozások kollégákkal, edzőkkel és játékosokkal. Mindenki más és más, elég sokszínű a paletta. Örülök, ha tehetséges, vagy vicces játékosokkal vagyok a jégen, de még azt is, ha valaki éppen „rosszfiú vagy éppenséggel lány”.

Kifejezetten szeretek találkozni „nehezebb” edzőkkel is, vagy akikkel annyira nem is szívleljük egymást, ezek mindig új és új kihívást jelentenek számomra és számukra is. :-) Bár tapasztalataim szerint, ha sokat dolgoztok együtt, akkor mindenkivel meg lehet találni a közös hangot.

Amikor először felhúztam a karszalagokat 2 éve a mezemre, hatalmas lökést adott, hogy újult motivációval álljak hozzá a karrieremhez. Szeretnék újra korosztályokat lépni felfelé és egyre megbízhatóbb teljesítményt nyújtani most már, mint vezetőbíró.

A szezon elején kaptam egy kis meglepetést is, Tóth Dávid személyében, akinek én lettem a mentora. Szerencsére eddig is rendszeresen találkoztunk és eddig is jó úton haladt a munka, de most már hivatalosan is én felelek a fejlődéséért. Bízom benne, hogy sikerül minél magasabb szintre eljutnia.
 

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Én is hajlamos voltam az elején másokat hibáztatni, ha nem éppen úgy fejlődtem és haladtam, ahogy szerettem volna. Idővel mindenkinek be kell ismernie, hogy először magunkban kell felismerni a hibákat és rendet tenni, csak ezután lehetséges a fejlődés.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Nagyon szeretek utazni. Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor tavalyelőtt novemberben egyedül bejártam Nápoly és környékét. Rengeteget jártam Szlovéniába rafting és canyoning túrákra. Tavaly az öcsémmel voltunk Manchesterben, mindketten United fanatikusok vagyunk.

Be van tervezve egy-két komolyabb túra még a közeljövőben szervezett és egyéni túrák is, de egyelőre pontos úti célokat még nem árulnék el.

Ezen kívül még szeretek olvasni, családommal és barátaimmal programokat szervezni.
Egyik kedvenc időtöltésem évente ellátogatni Telfsbe a játékvezető barátaimmal.