Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Dósa Krisztián vagyok, 1994-ben születtem Budapesten. Két kisebb kitérővel (két év Székesfehérvár és egy év Miskolc) itt is nőttem fel. Tavaly végeztem a TF-en, Testnevelő-edző szakon, és szeretném majd a Szakedzői képzést is elvégezni. Jelenleg nagy részben Dunaújvárosban élek, de a szabadnapjaimon igyekszem minél többet haza járni Budapestre.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Jelenleg a Dunaújvárosi Acélbikák játékosa vagyok, ez a hatodik felnőtt szezonom az Erste/MOL Ligában.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Egész jól, bár nyilván a saját meccseim miatt kevesebb lehetőségem van. Többnyire péntekre és vasárnapra esnek az Erste meccsek, így azok a napok kiesnek, de nem panaszkodom, úgy érzem, megvan az egyensúly a kettő között. Szerencsére egyik csapatnál sem volt ebből probléma, mindenhol rugalmasan kezelték a dolgot. Néha persze van viccelődés belőle csapaton belül, de az a tapasztalatom, hogy egyre kevésbé számít „nagy számnak”, ha valaki még aktív játékosként elkezd a játékvezetéssel is foglalkozni.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Gyakorlatilag a semmiből, egy korábbi osztálytársam és barátom hatására, aki elkezdett járni az akkor alakult Budapest Stars edzéseire. Mondták, hogy ez egy új egyesület, ahol szívesen várnak minden gyereket, így egyszer mi is velük tartottunk. Valamennyire tudtam korcsolyázni, de a hokiról semmit sem tudtam előtte. Nagyon hamar megtetszett, és elég gyorsan be tudtam hozni a lemaradásomat. Több sportot is kipróbáltam mellette, de a kezdetektől mindig is a hoki volt az első.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

2001-ben kezdtem, 7 évesen. Az utánpótlás éveim nagy részét a Starsban töltöttem, egy évnyi MAC-os kitérővel. 16 évesen kerültem le Fehérvárra, ahol két és fél évet játszottam, végül a MAC-nál fejeztem be a junior éveimet.

Az első felnőtt évemben Miskolcon játszottam, majd 3 év Újpest következett. Tavaly a Fradiban játszottam, de sajnos egy sérülés miatt kimaradt a szezon nagy része. Jelenleg a DAB játékosa vagyok.

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Az utolsó újpesti évem alatt merült fel bennem a dolog. Akkor már közel jártam az egyetem végéhez, és valami hasznosat szerettem volna csinálni a szabadidőmben. Így jött az ötlet, hogy miért ne próbálnám ki a jégkorongot egy másik oldalról. Szerencsére akkor többen is voltunk játékosok, akik érdeklődtek, így Attila indított nekünk egy kiscsoportos képzést. Hamar rájöttem, hogy egyrészt ez egy remek hobbi, ami hosszabb távon komoly lehetőségeket is kínál, másrészt játékosként sem hátrány, ha az ember tisztában van a szabályokkal, illetve új szemszögből is megismeri a játékot. Szintén előny, hogy megtanultam jobban megérteni és elfogadni a játékvezetőket, akik így már a kollégáim lettek. Korábban finoman szólva sem voltam népszerű a bírói körökben, amit így visszagondolva meg is tudok érteni. J Nyílván most is előfordul, hogy nem értek egyet egy-egy ítélettel (ez szerintem a játék része, néha nehéz visszafogni az érzelmeket a meccs hevében), de ezeket igyekszem utána barátilag megbeszélni a kollégákkal. Nem egyszer előfordult már az is, hogy én próbáltam csitítani az alaptalanul reklamáló csapattársakat. Szóval igyekszem változni, és feledtetni a régi énemet. J

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Nincs túl sok mögöttem, így nehéz lenne komoly pillanatokat megnevezni. Az idei szezonom mindenképpen pozitív, sok U21-es meccsem van idén és érzem, hogy meccsről meccsre egyre jobban megy. Annak is örülök, hogy idén már középen is kipróbálhattam magam, amit nagyon élveztem.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Voltak nehezebb meccseim, de egyikről sem gondolom, hogy megoldhatatlan lett volna. Ha egy meccset kéne kiemelnem, akkor egy tavaszi U16-os nemzetközi tornán rendezett meccs ugrik be, ami elég balhés volt. Két bírós rendszerben elég nehéz volt a verekedőket szétválasztani és a számokat is közben figyelni. A végére 150 perc körül osztottunk kiállításokat.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Az egész életemet a hoki alakította, így élvezem, ha jégen vagyok, bármilyen szerepről is legyen szó. Ha az ember élvezettel csinál valamit, akkor szerintem nem igazán kell plusz motiváció. Egyelőre csak próbálok minél több tapasztalatot szerezni és tanulni minden meccsből. Számomra ez a két dolog a legfontosabb jelenleg:

- Élvezzem azt, amit a szabadidőmben csinálok

- Fejlődjek, és megadjam magamnak majd a lehetőséget egy másik pályafutásra, ha a mostaninak vége lesz.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Szerintem a legfontosabb dolog, főleg utánpótlásban a szerénység és az alázat. Minden meccset meg kell tisztelni azzal, hogy komolyan vesszük, még akkor is, ha az egy U12 „C”, amin 50 lest kell fújni, és minden buli előtt a megfelelő helyre terelni a gyerekeket. Azoknak a gyerekeknek és a szüleiknek az a meccs is fontos. Nem szabad flegmán, lenézően hozzáállni egy gyenge mérkőzéshez sem, mert annak kifelé is nagyon rossz üzenete van.

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Saját tapasztalat alapján ezt még én sem igazán tudom megítélni, de szerintem minden csak a befektetett munkától és az alázattól függ. Szerintem a legtöbb dologban ez így van az életben, de a sportban különösen. Ha valaki nem sajnálja az energiát, és alázattal tud tanulni a hibákból és fejlődni, akkor annak lesz eredménye is. Az elmúlt pár évben szerencsére jó páran megmutatták már, hogy magyar játékvezetők is eljuthatnak elit szintekre. A szomszédos bajnokságokba is rendszeresen járnak magyar játékvezetők, valamint az Erste Ligában is egyre több fiatal kapja meg a lehetőséget, szóval szerintem adottak a lehetőségek a fiataloknak.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Szeretnék megint egyet előre lépni és több tapasztalatot szerezni, leginkább vezetőbíróként. Úgy érzem, hogy hosszabb távon inkább abba az irányba szeretnék menni. Egyelőre komoly hosszabbtávú céljaim nincsenek, minden a játékos pályafutásomtól függ. Mindenképpen szeretnék majd komolyabban is foglalkozni a játékvezetéssel és felnőtt szinten is kipróbálni magam, de hogy ennek mikor jön el az ideje, azt még nem tudom.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szezon közben viszonylag kevés idő jut másra, a játék és a játékvezetés az időm nagy részét leköti. A szabadnapjaimat igyekszem a barátaimmal és a családdal tölteni. Szeretek dartsozni, sakkozni, sportot nézni, videó játékokkal játszani. A nyári felkészülésemet pedig tenisszel és focival szoktam kiegészíteni.