Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Bencze Máté vagyok, Miskolcon születtem, Székesfehérváron nőttem fel és itt kezdtem jégkorongos pályafutásomat 1999-ben, így lassan húsz éve szerves része a sport az életemnek. Juniorig játszottam versenyszerűen Fehérváron, aztán az egyetemi elfoglaltságaim miatt döntést kellett hoznom és a tanulás mellett tettem le a voksomat. Persze nem szakadtam el a jégkorongtól, egy esti baráti beszélgetés közben került szóba a játékvezetés, egy jó barátom, Árkovics Bálint ültetett bogarat a fülembe, hogy kezdjem el. Együtt ugrottunk bele a csíkos mezbe és én immár hatodik éve fújok. 

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Ahogy az előbb is mondtam, nem szakadtam el a jégkorongtól, a munkám is ehhez köt, a játékvezetés elkezdése után két évvel az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián kezdtem dolgozni, irodai pozícióban, hogy ne legyen összeférhetetlen a két munkakör.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Amikor az Akadémiára kerültem, a vezetőséggel úgy egyeztünk meg, hogy mivel a játékvezetés nagyon fontos számomra, rugalmasan állnak a mérkőzésekhez, nem volt még példa arra, hogy ne engedtek volna el, akár egy délutáni meccsre, akár egy egész hétvégére. Ez nagyon pozitív dolog és örülök neki, hogy ennyire egyszerűen össze tudom egyeztetni a két munkát.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Ha jól emlékszem, ötévesen egy óvodás korcsolya tanfolyamra hoztak minket a jégcsarnokba, ahol pár hónapig tanultam, aztán nagyon megtetszettek az utánunk jégre lépő jégkorongozó srácok edzései. Megkerestük az edzőt, aki akkor a jégen volt, hogy mik a lehetőségek, hogyan járhatnék én is jégkorongedzésre. Így a következő héttől már nem korcsolya, hanem jégkorongoktatásra jártam, az edző pedig nem más volt, mint Fekti István, aki jelenleg az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportigazgatója, egyben a közvetlen főnököm.

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Az első meghatározó élmény természetesen az első meccsem: az újpesti jégcsarnokban dobtam be először a korongot egy előkészítő mérkőzésen. A következő, amit kiemelnék, az első EBYSL-meccsem, ez volt az első nemzetközi szereplésem játékvezetőként, ráadásul nem telt el egy egész év a nyitó mérkőzésem és e között. A következő nagy élmény természetesen az első felnőtt mérkőzés, ami egy Fehérvári Titánok – Klagenfurt összecsapás volt az idei szezon kezdetén, majd ezt követően az első Erste Liga mérkőzés, ami egy DAB - Brassó volt.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Igazán nehéz pillanatom nem volt, talán azt tudom kiemelni, amikor nem fújhattam Fehérváron pár hétig rajtam kívül álló okok miatt.

Mi tartja fent a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Jelenleg a legnagyobb motiváció az, hogy látom, lehet lépésről lépésre haladni előre. Megkapom a lehetőségeket arra, hogy bizonyítsak, ez nagyon fontos. Remek a játékvezetői közösség, a társaság, jó embereket ismerhetek és jó emberekkel dolgozhatok együtt. Ezen kívül az is motiváló, hogy egy mérkőzésen fújhatok például olyan kollégával, akinek már akár több száz EBEL-meccs van a sípjában.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Mindenképpen azt mondanám egy fiatal játékvezetőnek, aki most csöppen bele ebbe az egészbe, hogy minden mérkőzést vegyen komolyan, akár egy U10-es tornáról van szó, akár egy U18-as vagy U20-as mérkőzésről. Itt megemlíteném a mentorprogramot, ami egy nagyon pozitív dolog, minden fiatal mellett van egy rutinosabb kolléga, aki már tapasztaltabbnak számít, így jó visszajelzéseket kaphatnak a fiatalok, hogy miben jók, illetve mire kell figyelniük, miben kell fejlődniük. Érdemes keményen dolgozni, mert idővel kifizetődik a befektetett idő és energia, el lehet jutni elég magas szintre. Már idén is megkapta pár viszonylag fiatal játékvezető a lehetőséget az EBEL-ben, így nincsenek lehetetlenek. Kemény munkával bárhova el lehet jutni, de a reális cél véleményem szerint az Erste Liga, arra megvan a lehetőség, hogy ide eljussanak a mostani fiatalok.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Ebben a szezonban lehetőség szerint minél több és minél magasabb szintű Erste Liga mérkőzésen szeretnék jégre lépni, akár a középszakaszban is. Ez az elsődleges célom, illetve nemzetközi U18-as és U20-as tornákon is szeretnék sípot ragadni. Hosszabb távon szeretnék magamnak kiharcolni egy nemzetközi jelölést, akár eljutni korosztályos világbajnokságokra, Erste Liga playoff-kerettag lenni, nemzetközi mérkőzéseken szerepelni.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

A család miatt viszonylag közel áll a szívemhez a Balaton, így, ha tavasztól őszig a szabadidőm engedi, akkor szeretem a parton eltölteni az időt. Emellett szívesen teniszezek, kerékpározok, golfozom, illetve a családdal és a barátaimmal szeretem eltölteni az időmet. Ezen kívül pedig még mindig jégkorongozom amatőr szinten, a fehérvári Hevület OB II-es csapatában, akikkel tavaly bronzérmet szereztünk, idén pedig bajnoki cím a célunk. A hokiszezonon kívül nyáron pedig szerepelek az inline bajnokságban is, a játékvezetői csapatban.