Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

Szabó Dániel vagyok, 30 éves. Születésemtől kezdve Nyíregyházán élek a feleségemmel együtt, akivel kevesebb, mint egy éve házasodtunk össze.

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Főállásban a Nyíregyházi Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Tanszékén vagyok főiskolai tanársegéd és ezzel párhuzamosan PhD hallgató a Debreceni Egyetemen. Mellékállásokban pedig, több mint 10 éve vagyok teniszedző, ahol versenyzőkkel foglalkozok és a Szabolcsi Jégsport Egyesület edzője.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel/sulival?

Az én esetemben ez egy nagyon nem egyszerű probléma. Az iskolában nagyrészt délelőtt vannak óráim, viszont a teniszedzéseim pedig délután. Azt könnyen meglehet állapítani, hogy ha hétköznap van meccsem, akkor éppen valahol máshol is kéne legyek. J Szerencsére a kollégáim megértőek és segítőkészek, és a tanítványaim is elfogadják ezt a szenvedélyemet, ezúton is köszönöm nekik. Cserébe mindig kapnak élménybeszámolót a teniszedzéseken.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Amikor Nyíregyházán megnyílt az első mobiljégpálya 2005-ben, akkor kezdtem el hobbiszinten korcsolyázni. Kb. egy évre rá alapítótagja voltam annak a fiatal társaságnak, akikkel pályát béreltünk és saját szakállunkra elkezdtünk szedett-vedett felszerelésekkel jégkorongozni szombat éjszakánként. Eközben Nyíregyházán is elkezdett fejlődni a jégkorongos élet, csapatok alakultak, lett felszerelésünk és egymásra találtunk egy egyesület alapítóival is. Sose felejtem el, a szapporói VB-t, amin végig néztem minden meccset a tv-ben és örökre megfertőződtem. És jöttek sorra a meccsek élőben. Örök élmény marad nekem is és a feleségemnek is, hogy a krakkói feljutásnak a folyamatát végig követhettük a helyszínről.

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

Ahogy említettem kb. 16 éves korom óta. Teljesen a nulláról kezdtem, először a Szabolcsi Jégsport Egyesület VUB csapatában játszottam, ezek után kinőtt egy olyan fiatal gárda, akik nyíregyházi és debreceni felnőttekkel kiegészülve elindulhattunk OB IV-ben. Pontosan nem tudom, hány szezont játszottam végig az OB IV-ben és OB III-ban, de tavaly előtt hagytam abba, részben a játékvezetés miatt, részben egy sérülés miatt, ami hatással lehetett volna a tenisz pályafutásomra is, ha tovább erőltetem a dolgot. A mai napig nagyon hiányzik a meccsek hangulata, de sajnos az időmbe egyáltalán nem fér már bele, hogy stabilan edzésekre és mérkőzésekre tudjak járni.

Minek hatására döntöttél amellett, hogy játékvezető leszel?

Vincze Laci és Marek Zsolt hatására lettem játékvezető. Amikor beindultak a mérkőzések Nyíregyházán, akkor még csak játszottam. Később Laci és a nyíregyházi egyesület vezetőjének a kooperációjából indult egy játékvezetői tanfolyam, amin én is részt vettem. A tanfolyamot Marek Zsolti tartotta, akinek nagyon sokat köszönhetek. Az ő hozzáállása és feszessége nagy mértékben hozzájárult a kezdő éveimben ahhoz, hogy most ilyen szinten dolgozhatok. A mai napig igyekszem mind Laci, mind a Zsolti tanácsait és kritikáit megfogadni, mert a kezdetekben mindketten teljes mellszélességgel támogattak és ezúton ezt szeretném megköszönni nekik. Másik szempontból, hatalmas jégkorong fan lettem és nekem a lelátó túl messze volt, bele akartam tartozni ebbe a közegbe. Mivel később kezdtem a játékot, ezért játékosként nem lehetett erre lehetőségem, de játékvezetőként igen. És hát bejött J

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad az ütő helyett?

Szerintem készüljenek fel arra, hogy fokozatokban gondolkozzanak. Nekem az a tapasztalatom, hogy a kezdő játékvezetők bizonyos lépcsőket rögtön átszeretnének ugrani. Semmivel se lehet pótolni azt a sok megítélt lest, vagy tilos felszabadítást, amivel egy U12-es vagy egy U14-es mérkőzésen találkozik az ember. Másik szempontból, hogyha valaki komoly munkát tesz ebbe, és ezt látják is rajta akkor nagyon hamar komoly szintre lehet kerülni, ha elfogadják és hasznosítani tudják azt a kritikát illetve tanácsokat, amiket a tapasztaltabb kollégák adnak. Én mindig arra voltam/vagyok kíváncsi a meccseim után, hogy mi volt a rossz, mit rontottam el, mert szerintem ebből lehet a legtöbbet tanulni és szerintem ezt a kritikát/segítséget a mai fiatalok nehezen fogadják el.

Ha ki kellene emelni meghatározó eseményeket az eddigi karrieredből, akkor melyek volnának azok?

A legnagyobb élményem, hogy fújhattam egy DVTK-Kassa előszezon meccset, ahol még játszott Ladislav Nagy. Amikor az elején csapatkapitányként odajött kezet fogni, arra mindig emlékezni fogok. Említhetném még a kaposvári nemzetközi tornákat (U16, U19), ahol kicsit belekóstolhattunk abba milyen lenne profi játékvezetőként dolgozni, mert 4 napon keresztül csak a mérkőzésekkel kellett foglalkoznunk. És számomra az is hatalmas dolog, hogy ettől az évtől már stabil Erste Liga kerettag vagyok vonalbíróként, és egyre több feladatot kapok utánpótlásban vezetőbíróként, amit nagyon élvezek.

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Ez egy vicces story is egyben, mert az első három bírós mérkőzésemen kificamodott a vállam. Az első harmad legelején megbotlottam a palánk mellett és ahogy megkapaszkodtam, úgy neki is ütődött. Nem mertem kiszállni, végig fújtam a meccset, mert naívan azt gondoltam, mi lesz, ha nem kapok több ilyen meccset. Nehéz pillanatok még azok, mikor tudom, hogy hibáztam, mert azt nagyon nem szeretek, de sajnos benne van. Egy ilyen hiba után még több napot rágódok rajta, hogy lehetett volna jobban csinálni.

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

Számomra ez egy szenvedély/kikapcsolódás/hobbi egyben. Ahogy említettem, elég sűrűek a napjaim és nem könnyű kilogisztikázni, de csak akkor mondok le mérkőzést, mikor már tényleg nincs más megoldás. Minden meccsen szeretnék minél jobb lenni és fejlődni, így nem nehéz fenntartani a motivációt.

A 2019/20-as szezon ösztöndíj programjának egyik nyertese vagy. Milyen plusz tevékenységet jelent mindez számodra?

Nagyon örültem mikor megtudtam, hogy sikeres lett a pályázatom. Már 2-3 éve tervezgettem, mennyire szeretnék vezetőbíróként dolgozni és ebben az évben a program miatt az utánpótlás meccseken nagy százalékban vezetőbíró vagyok. Feladataim a két mentoráltjaim mérkőzéseinek elemzése és ez alapján való segítségnyújtás. Továbbá a saját mérkőzéseim szituációinak elemzése, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mivel nagyon sokat lehet tanulni belőle.

Hogy látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Szerintem az egyesületünk folyamatosan fejlődik minden téren. Egy jól korcsolyázó, agilis fiatalnak, aki a jégkorong közelében szeretne maradni, annak kitűnő perspektíva a játékvezetés. Reális cél lehet egy Erste Liga keretbe bekerülni, de sokat kell hozzá dolgozni és hát bent is kell maradni. Szerintem először mindenkinek a legmagasabb hazai szintet kell célnak kitűznie, aztán ha ott kiemelkedik, ki tudja mi lesz belőle J

Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?

Vágjanak bele, ha egy kicsit is megfordult a fejükben. Aztán rájönnek mennyire összetartó közösség vagyunk, és milyen jó a csapategység a pályán kívül és belül egyaránt a játékvezetők között. Azt is megtapasztalhatják, hogy ez egyáltalán nem olyan könnyű dolog, mint azt nagyon sok játékos, szülő vagy edző gondolja.

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Sajnos nem kerültem be az Erste Liga rájátszás keretbe. Úgy érzem, hogy közel voltam, de a teljesítményem hullámzott a jó és a közepes között és a közepes nem elég egy playoff szintre. Jövőre mindenképpen az a cél, hogy stabilan tudjam hozni azt, amit tudok, és bekerülni a rájátszás keretbe. Az utánpótlásban szeretnék meghatározó vezetőbíróvá kinőni, és meglátjuk, hogy az majd később elég lehet e majd a felnőtt bajnokság szintjéhez, remélem igen. A legnagyobb álmom, hogy egyszer egy felnőtt válogatott meccsen is dolgozhassak, remélem a teljesítményemmel és a hozzáállásommal rászolgálok majd erre a kiváltságra.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Elég kevés szabadidőm marad, de amikor van a feleségemmel imádunk utazni és világot látni. Otthon pedig a passzív pihenés híve vagyok, elég nagy sorozat és videojáték fan vagyok.