Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol?

Jakocs Ferenc vagyok, 1992.06.17.-én születtem Budapesten és itt is éltem egészen 2014-ig, akkor helyeztem át a székhelyem Szentendrére, ahol a Menyasszonyommal élek. Biztos, ami biztos alapon azért egy yorkie-val, egy német vizslával, egy macskával és egy papagájjal osztozunk a házon. :)

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Jelenleg a Penta Ált. Építőipari Kft.-nek vagyok az egyik „gépész” munkatársa, ez röviden annyit tesz, hogy termetileg elég nagy gépekkel (homlokrakodókkal, esetenként forgókotrókkal, kombigépekkel) kell dolgoznom és ütemezetten, folyamatában tartani a termelést az egyéb (általában elég gyorsan) adódó különféle feladatok mellett külső helyszíneken, de bent a Kft. telephelyén is.

Páran találkozhattatok velem már egy-egy nagyobb rendezvényen, VB-ken. Ha szükség van rám, segítem a szövetség munkáját a "LOC" keretein belül, azaz a helyi szervező bizottság tagjaként mint a személyszállításért és szállítmányozásért felelős koordinátor. Pont ennek a pozíciónak köszönhetek rengeteg szép élményt, amelyet testközelből élhettem át, amik között szerepel az is, amikor a Britek ellen az utolsó másodpercekben dőlt el a sorsunk az Arénában, vagy amikor a Női válogatott feljutott a jégpalotában.

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Szerencsére a munkahelyem… illetve leginkább a főnököm ilyen szempontból rugalmas, de mint a többi dolgozó játékvezető kollégának, azért nekem is kell kompromisszumokat kötnöm egy-egy meccs érdekében.

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Valamikor 2001-2002 tájékán, még elég fiatal voltam, és egyik sportág sem mozgatta meg a fantáziámat azok közül, amiket kipróbáltam akkoriban. Az egyik este otthon a sportcsatornára keveredett a tv, a Volán játszott valakivel, de már nem emlékszem pontosan az egészre, csak arra, hogy megkérdeztem Édesapámat, hogy kipróbálhatom-e a hokit, én is sportolhatnám-e ezt. Meglepődött a kérdésen, és rövid beszélgetés után másnap szervezkedni is kezdett. Valahogy a kezei közé került Dragomir György telefonszáma, aki akkoriban azt Újpest edzője volt. Innen nem volt megállás, pár nap múlva irány az akkoriban még nyitott Kisstadion (ekkor bontották az újpesti pályát, és építettek fedett jégcsarnokot a Megyeri útra), ahol megtehettem az első köröket ütővel a kezemben. Az akkori lendület már bőven megkopva, de a mai napig kisebb-nagyobb kihagyásokkal tart. :)

Minek hatására döntöttél amellett, hogy játékvezető leszel?

2008-ban Édesanyám állt elő az ötlettel az egyik beszélgetésünk közben, hogy ha már játszani nem szeretnék, nem lenne-e kedvem játékvezetőként folytatni a jégkorongot. Első reakcióként csak finoman mondtam, hogy ez nem a legjobb ötlet. Később átgondolva az akkori lehetőségeket úgy döntöttem, miért ne! Akkoriban azért nem volt ennyire kikövezve az út a játékvezetői társaságba, pláne úgy, hogy játékosként utoljára U12-ben találkoztam játékvezetővel, így lényegében elölről kellett megtanulnom mindent.

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad az ütő helyett?

A mostani fiatalok előtt számos olyan példaértékű karrier van, amit alapul vehetnek és ha keményen dolgoznak, be tudják küzdeni magukat a magas presztízsű hazai, később akár a nemzetközi szinten tevékenykedő játékvezetők közé is. De ehhez nem elég csak céltalanul tengődni a játékvezetői közegben és várni a csodát, ezért nagyon keményen dolgozni kell minden egyes meccsen. A lehetőség adott srácok, de ezt nem fogják Nektek ingyen és könnyen adni.

Ha ki kellene emelni meghatározó eseményeket az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

Az első jászberényi OB 2-es mérkőzésemre a mai napig emlékszem. Előtte beszélgettem Incze Mikivel kicsit vicceskedve, hogy megyek Berénybe fújni, biztos rengetegen lesznek rá kíváncsiak… Mire Miki valami olyasmit mondott, hogy ha rám nem is, de néző az biztos lesz bőven, talán még a csilláron is ülni fog egy pár. Nevettem rajta, mert azt hittem viccel, de nem. Amikor a kollégákkal mentünk befelé az öltözőbe, már félig volt a lelátó, mikor kikoriztunk a jégre, már teljes hangerőn szóltak a kürtök- dobok-kereplők és molinókkal, valamint zászlókat lengetve várták, hogy kezdődjön a meccs, miközben hangosan szólt a zene, a csapatok már a jégen melegítettek, és szó szerint egy tűt sem lehetett leejteni a jászberényi lelátón. Egy OB 2-es mérkőzésen… Azelőtt sosem éltem át ilyet, leírhatatlan volt a hangulat az egész meccsen, ami a mai napig egy olyan emlék, amire örömmel gondolok vissza, és elmosolyodok, ha eszembe jut, vagy szóba kerül.

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

Szabadidőmben általában tervezetten mennek a dolgok, a családdal töltöm az időt, túrázom az erdőben a vizslánkkal, vagy horgászom. Gyerekkorom óta tart a kések iránti szenvedélyem, ami nem takar nagy gyűjteményt, de számomra annál érdekesebb/ értékesebb darabok találhatóak meg benne. Nem titkoltan, amikor nem a családdal vagyok szabadidőmben, akkor a pecázás felé dől a mérleg… És nem csak a nyelve, hanem a komplett mérleg. Mint azt szerintem sokan tudjátok, a tavalyi évben életre hívtunk egy rendezvényt Kincses Gergellyel közösen, a JT Kupa Horgászversenyt, ami abból indult ki, hogy páran hokibírók összejövünk Gergőnél egy közös pecára csak úgy nyugisan. Egy pár telefon után odáig ment el a dolog, hogy 10-12 ember szinte azonnal jelezte a részvételét. Kicsit tovább gondoltuk, és felvetettük, hogy legyen ez egy ilyen hivatalos JT „hepöning”. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy jól sikerült! Rengeteg jó élménnyel lettünk gazdagabbak, szóval a visszajelzések alapján úgy döntöttünk, hogy hagyományt szeretnénk ezzel teremteni, így természetesen idén is megrendezzük majd, de a helyszín és az időpont még persze maradjon a jövő zenéje! :)