Közösségi média
Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?
48 éves vagyok, Dunakeszin élek a családommal (egy feleség, egy lány és egy fiúgyermek). Eredetileg vasútgépész technikus vagyok, később munka mellett jártam főiskolára és gépészmérnökként diplomáztam. Már 40 fölött jártam, amikor letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. Szeretem otthon én megcsinálni a dolgokat, ha tudom és nem szakikat keresgélni.
Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?
Az apukámtól kapott szakmai örökség alapján a Volánnál kezdtem a műszaknál, majd ahogy apának, a vezetés nekem is a hobbimmá vált idővel. Tudtam, hogy a helyi járat nem az én világom, így a magánszektorban kerestem a lehetőségeket, amit meg is találtam. Az egynapos osztálykirándulásoktól a külföldi utakig jutottam. Mentést sose kértem, ha javítható volt én csináltam meg a buszt ott helyben, de inkább jól felkészített busszal indultam el, mégiscsak 40-50 ember ült mögöttem. Ezt nagyon szerettem csinálni. Miután Budapestre költöztem, egy Opel márkakereskedésben voltam szervizvezető majd műszaki igazgató. Egy rövid 4 évig foglalkoztam vasúti járművekkel is. Jelenleg gépjármű üzemeltetési osztályvezető vagyok, kb. 400 jármű sorsát egyengetjük a csapatommal. Mindennel foglalkozunk, ami ezzel jár, a beszerzéstől a javításon át, mi döntünk az értékesítésről is. Tehát járművek és szerszámok között, csapatban érzem komfortosan magam. Lassan 20 éve már, hogy vezetője vagyok a csapataimnak.
Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?
Nehezen, mint mindenki, aki dolgozik és családja van. A feleségem sokat segít, illetve néha a nagycsalád is, az én szüleim sajnos már nem élnek. Nálunk is napi szinten megoldandó feladat a gyerekekkel kapcsolatos logisztika (edzések, zeneiskola, hazajutás), ezért hétköznap csak este tudok meccset vezetni, amikor már mindenki hazajutott, leginkább a saját alvásom rovására. Legtöbbet ezért hétvégén fújok, akkor is sokszor cserélnem kell, mivel igyekszünk a hétvégéből legalább egy napot együtt tölteni négyen. Az pedig, hogy péntek este még nincs kezdési ideje egy szombati vagy vasárnapi meccsnek, hát na…!
Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?
Az 1984-es Szarajevói olimpiai közvetítés az első emlékem. Fekete-fehér Videoton TV, némi hangyafoci és Knézy Jenő magyar hangja. Majd a szomszédunktól, aki a Debreceni Dózsa elnöke volt, kaptam egy ARTIS ütőt. Ezzel az ütővel és a barátommal a leeresztett Csónakázó-tó betonteknőjében ütögettem először a pakkot.
Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?
Gyerekként egyesületben sosem játszottam. Középiskolás koromban a suli bérelt heti egy jeget az akkor még működő Oláh Gábor utcai nyitott jégpályán, kaptunk ütőt, leukoplastot és fejvédőt, ezzel ki is merült a felszerelés, de ez akkor hatalmas dolog volt. Ha jól emlékszem harmadikos voltam ekkor. Később ennek a csapatnak a tagjai lettek a Pipacsok Hokiklub alapítói, ami 2001-ig működött. Miután Budapestre költöztem a Cannibals-ban játszottam, ebből az időből van egy amatőr liga arany és két bronz érmem. De feltűntem a Rozmár OB III és a VIP hoki AHL csapataiban is egy-egy szezonra. Emlékszem Boti és Jakocs Junior Feri mesélték, hogy próbáltak, de nem tudtak kiállítani, pedig állítják, hogy nagyon figyeltek.
Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?
Ez kicsit kalandosra sikeredett. 2006. tavaszán láttam Sütit fújni egy amatőr meccsen, előtte csapattársak voltunk és mivel akkoriban szűnt meg a csapatunk, gondoltam, ez nekem is jó lenne.
Hal akkoriban járt hozzánk az Opelbe, mint értékesítő és ő adott kontaktokat. Viszont az alapképzés ősszel volt és ekkor vártuk első gyerekünk, Emese születését. Ahhoz, hogy bemehessek a szülőszobába kötelező volt részt venni egy 5 alkalmas felkészítésen, nehogy az apuka ájuljon el elsőnek a szülésnél. Ezek az alkalmak és a játékvezetői elméleti oktatási időpontok pont egy időben voltak. Választanom kellett és én a családot választottam, ott akartam lenni a lányom születésénél. Hal még tett egy kísérletet, hogy mehessek pótvizsgázni, de az elnökség elutasította a próbálkozását, így egy évet vártam és akkor tudtam levizsgázni. De ez így volt jól, itt egy videó egy sikeres sportembertől, ami jól összefoglalja, amit mondani akartam:
Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?
Valamilyen szerencsés véletlen folytán fújhattam egy U16 válogatott meccset. Jó érzés ott lenni a címeres mezbe öltözött játékosokkal a jégen. És van még egy. Amikor Gebei Peti edző volt a KMH Dózsa EBJL koprodukcióban felhívott, hogy fújjam le vele az edző táboruk 3 edző meccsét. Először azt hittem valami vicc, de kiderült, hogy komolyan gondolja, kimondta a dátumot és én tudtam, hogy mi pont akkor megyünk nyaralni. Tehát az a hajó elment, sajnálom, mert biztos nagy élmény lett volna a legjobbal együtt dolgozni, de az, hogy egyáltalán szóba jött a nevem, önmagában nagyon jó érzés.
Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?
Fényi Barnival fújtunk egy U12-t, az ellenőr Retye volt, a szövetségi ellenőr az igazolások kontrolljára pedig Marci. Beszéltük is a Barnival, hogy csak ez menjen le baj nélkül. Na de aztán: rúgás és látom. Már az öltözőben tudtuk a harmad szünetben, hogy jó ítélet volt. Megkaptuk az értékelést írásban is, „rendben volt, jó volt”. Oké, megnyugodtunk. Majd pár nap múlva egy egysoros mail: „és még egy apróság… nem a megfelelő számú játékos lett kiállítva”. Később Peti elmondta, hogy ő is csak a sokadik visszajátszás után szúrta ki a kivetítőn. Nyilván levert a víz. Visszanéztük Barnival a videót, késleltetett kiállítás volt, végig szembe jön velem a játékos, nincs szám, duda, kötelező sor csere. Síp, Barni ott terem a pad előtt, de mint később kiderült, lövése nem volt ki lesz a kiállított, viszont ő volt közelebb, én a pálya túlsó oldaláról rámutattam a tíz közül egy fehér sisakos U12-es törpére, de nem sikerült a megfelelő játékost kiemelni a bolyból. "Shit happened" mondaná Haszi! De ez egy VK, és egy 10-11 éves gyereket tiltottak volna el, aki nem csinált semmit. Aki látott már gyerek arcot, amikor ő biztosan tudja, hogy nem „rosszalkodott”, az tudja, miről beszélek. De Retye precedenst csinált ebből a szöviben és minden papírt rendbe tett. Az első alkalommal, amikor találkoztam Ancsin Lacival, aki a játékos edzője volt, elnézést kértem tőle a hibám miatt, illetve kértem mondja el a játékosának is. Bízom benne elért hozzá.
Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?
Nyilván egyre komfortosabban érzem magam a pályán. Talán elmondhatom, hogy az én hokis karrierem is nyomokban tartalmaz némi fejlődést, és ha lassan is, de valamennyit haladok előre az úgynevezett ranglétrán. 10 év után vezetőbíró is lehettem, és talán még lehetek egyszer-kétszer. Éveken keresztül írtam a 98 és 96 %-os teszteket, aztán jött a napi tesztkérdés menüpont és most végre meglett a 100% is. Valahogy így.
Mit üzennél a mai fiataloknak, kik erre a pályára terveznek?
Ne féljenek határozottnak lenni, ha megvan az elméleti szabályismeret és látja a szabálytalanságot, fújja meg a sípot. Álljon bele. Ha hibázik, lehet, hogy büntetés van, megtehetik, hogy valaki egy ideig nem kap meccset, a pénzéből a fegyelmi bizottság le tud húzni, de a beletett munka révén megszerzett tudást, tapasztalatot nem vehetik el senkitől. Ez nem csak a játékvezetésben van így. Ez általában az életre igaz, amit itt tapasztalsz, megtanulsz, annak hasznát veszed ott és fordítva.
Hogy látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?
Irigylem a helyzetüket. Kihagyták a nyitott pályák világát, amiből sok szép sztori van, de lássuk be, volt kellemetlenség is. Ma annyi mindent készen megkapnak, hogy az szinte hihetetlen. Itt nem csak a játékvezetésre gondolok, hanem az egész környezetre. Fedett pályák, TAO, központi mezosztás, szinte bármilyen felszerelés elérhető itthon, nem csak a VHV. De komolyra fordítva a szót. Ma el tudnak jutni egy „nyugati fejlett hoki országba” egyetemre a saját iskolai tanulmányaik, tudásuk alapján. Az elnökség valamelyik tagja összeköti őket a helyi JT-vel és onnan már a saját kezükben a sorsuk. Nyilván bizonyos keretek között, de mégis ott vannak a lehetőség kapujában. Ez régebben elképzelhetetlen volt a szocializmusban, vagy nem sokkal utána. És itt a válasz a kérdésedre, ha letudja győzni a lustaságát, kényelmességét, tehát szorgalmas és élvezi ezt az egész „csimbum” cirkuszt, azt mondanám, szinte bármit kitűzhet célnak. De egyszerre egy lépcsőt kell megmászni, kicsit álldogálni ott, szétnézni, megszokni a helyi „klímát”. Utána jöhet a következő lépcsőfok. Biztos, hogy az úgynevezett „passport” faktor még akadály ma, de szerintem mire a most kezdők, vagy akik 1-2 éve elkezdték, felnőtt korba érnek, már ez sem lesz akadály. A lányok helyzete pedig egészen kiváló, én nem emlékszem rá, hogy 4 IIHF jelölést adott volna le az elnökség a női szakágban. Ez tök jó, nekik egészen konkrét az esély, VB, külföld, „meg amit akartok”!
Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?
Egészségesen ott lenni a soron következő szezonban a jégen, az mindig lehet egy cél. Mindig egy kicsivel jobban csinálni a dolgot, így is, úgy is magamnak csinálom, külföld vagy VB nekem már nem opció. Nem tűztem ilyen jellegű célokat magam elé. Amikor elkezdtem az volt a célom, hogy együtt dolgozhassak annak a kornak a nagynevű játékvezetőivel: a három Amígóval, Attilával, Haszival, Kovács Balázzsal és még sorolhatnám. Egyszer pedig vezetőbíróként voltam jégen az utolsó két év Árkovics Miklós díjasával, Schumival és Fényi Barnival. Szóval szinte mindenkivel vezettem már, egyedül Retyével nem, a már említett ok miatt.
Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?
Egyszer egy beszélgetés során mondtam a feleségemnek, hogy szeretnék venni egy Derrick BMW-t és azt otthon „büngyűrgetni” szabadidőben. Diszkréten emlékeztetett rá, hogy már van egy hobbim, ami a rendelkezésre álló szabadidő 150%-t elviszi. Utána azért volt egy BMW-s kalandom, de ezt inkább majd később folytatom. Van egy jelentősebb vállalásunk az elkövetkező 10 évre, ez pedig az Országos Kék Túra. A család, munka és játékvezetés mellett már kevés szabadidő marad, ha tehetem szombat és vasárnap reggel lemegyek hoki edzésre egy kicsit játszani. Sokat utazunk, igyekszünk eljutni színházba, moziba és amíg lehet négyen együtt tölteni a hétvégéket, ha megy akkor a természetben, vagy valamilyen aktív pihenéssel.