Megtennéd, hogy pár sorban bemutatkozol?

Vincze Dániel Balázs vagyok 25 éves, jelenleg Debrecenbe élek a párommal, akit nagyon szeretek. Életem nagyobb részét Nyíregyházán töltöttem: ott születtem, ott nőttem fel szüleimmel, öcsémmel és húgommal, és valahol ott kezdődött a jégkoronghoz való ragaszkodásom is. Debrecenhez is erősen kötődöm, hiszen ott jártam középiskolába, ott szereztem meg az olasz felsőfokú nyelvvizsgát, s ott kerültem szoros kötelékbe a jégkoronggal. Valójában kétlaki életet élek, hiszen családom, gyerekkori otthonom és a munkám egy része Nyíregyházához, míg barátnőm, napi feladataim pedig Debrecenhez kötnek.

 

Mivel foglalkozol a játékvezetés mellett?

Jelenleg több mindennel foglalkozom. Egyrészt másodéves vagyok Sport és Rekreáció szervezés szakon, a Nyíregyházi Egyetemen levelező tagozatán, emellett és ezzel párhuzamosan folyamatban van még edzői végzettségek megszerzése is. Délelőttönként személyi edzéseket tartok, délutánonként pedig hoki edzőként töltöm óráimat a Szabolcsi Sólymoknál – és ezt egészíti ki a játékvezetés.

 

Honnan jött az erőemelés?

A jégkorong befejezése után kezdtem el jobban a súlyzós edzéssel foglalkozni és ásni bele magam a témába. Először én is ugyanúgy, mint sokan a testépítő médiának a cikkeit olvastam és az elején fejlődtem is, azonban egy idő után stagnálni kezdtem és egyre jobban kezdett érdekelni, hogy lehet naturál módon tovább erősödni és persze izmosodni. Az erőemelés másfél éve jött képbe, és azóta a guggolás-fekvenyomás-felhúzás módszerei szerint edzek. Úgy gondolom, és a sok információt begyűjtve állíthatom, hogy naturál módon az erőemelés gyakorlásával lehet a legjobb erőszintet és izomtömeget építeni. Másfél éve versenyzek, célom ebben a sportágban, hogy egyszer az Országos Raw Bajnokságon a dobogóra állhassak.

 

 

Hogy tudod összeegyeztetni a játékvezetést a munkahelyeddel?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mivel többnyire én osztom be a saját időmet. Emiatt nem okoz nagyobb nehézséget az a figyelem, hogy a mérkőzéseket mindig el tudjam vállalni.

 

Honnan jött a jégkorong iránti érdeklődésed?

Már kisgyermekként közel állt a szívemhez a mozgás, szüleimmel számtalan szabadon és teremben végezhető sporttal foglalkoztunk. Általános iskolásként a duatlonban és triatlonban mélyedtem el komolyabban – úgy tűnt tehetségesnek bizonyultam: számtalan megnyert verseny után 2003-ban Országos Diákolimpiai Bajnokként állhattam fel a dobogóra. Ennek a sorozatnak vetett véget a jégkorong: nyolc évet játszottam a Debreceni Hoki Klub játékosaként. Az egész jeges kötődés egy tó közelében kezdődött. Korán megtanultam korcsolyázni, és a jegén a hokiütők is előkerültek. Érdekes története van az első hokiütőmnek, ugyanis egy fa tövében találtam, várt rám…. Sajnos Nyíregyházán nem volt még akkor rendes jégpálya, így ott nem volt lehetőség komolyabb szinten hokizni. Aztán a sors úgy hozta, hogy egy debreceni próbajáték után leigazolt a DHK bennünket az öcsémmel. Átköltöztünk a cívisvárosba (kollégium) és ott indult el a komolyabb jeges kapcsolat.

 

Mióta korongozol, milyen csapatokban játszottál?

Ahogy fentebb írtam, a jégkorongot Nyíregyházán kezdtem 2006-ban, majd később öcsémmel átkerültünk Debrecenbe, ahol már komolyabb szinten tudtuk folytatni az edzéseket. Csapat szinten csak a DHK utánpótlás csapataiban, illetve OB IV-ben, a Nyíregyháza csapatában versenyeztem. Sajnos egy komoly sérülés vetett végett a pályafutásomnak 2013-ban, ugyanis keresztszalag szakadás miatt műtőasztalra kellet feküdnöm. Ma már csak amatőr szinten szoktam ütőt ragadni, viszont amikor jut rá időm, a mai napig is élvezettel kergetem a pakkot, illetve a gyerekekkel, akiket edzek, szívesen játszok.

 

 

Miért döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

Anno, amikor a kötelező szabályismereti oktatást kaptuk, adódott egy lehetőség, miszerint aki a vizsgán magas szintet ér el, jelentkezhet játékvezetőnek. Kiemelkedő eredménnyel zártam a tesztet, így édesapám biztatására be is adtam a jelentkezésemet játékvezetőnek. Akkor még csak a lehetőségét akartam megszerezni, hogy én is játékvezető legyek, igazából nem volt elköteleződés iránta. Aztán később, a mérkőzések vezetése közben alakult át bennem, hogy ez komoly és egyben élvezetes dolog is.

 

Ha ki kellene emelni meghatározó momentumokat az eddigi karrieredből, akkor mik volnának azok?

A legnagyobb dolog, ami a játékvezetésben eddig történt velem, az egyértelműen a tavalyi szezon volt, amikor lehetőséget kaptam a Szlovák Extraligában vonalbíróként tevékenykedni. Hatalmas elismerést, óriási tapasztalatot adott. A kezdeti izgalmak után élveztem minden pillanatát, hiszen a profi életbe kóstolhattam bele.

 

Mi volt a legnehezebb pillanatod az eddigi karriered során?

Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis nem tudok ilyen nehéz pillanatról. Biztosan voltak nehezebb szituációk, de említésre méltót nem tudok mondani, valahogyan elkerültek a zűrös ügyek.

 

 

Mi tartja fent évek óta a motiváltságodat a játékvezetés irányába?

A sport szeretete. Úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb dolog. Ha valamit szeretettel csinál az ember, akkor az feltölt és megerősít. A játékvezetés számomra nem egy munka, nem csupán egy sport, hanem egy szerelem, egy életérzés. A jégen az adrenalin, a koncentráció, a felelősség kiteljesít.

 

Fiatalon kezdted a játékvezetést. Milyen tanácsokat adnál a mai fiatalok számára, kik még csak ezután fognak bekerülni a játékvezetés világába? Szerinted mire érdemes leginkább felkészülnie annak, ki napjainkban sípot ragad?

Mivel a hoki folyamatosan fejlődik, így a játékvezetőknek is folyamatosan követniük kell a fejlődéseket. Aki igazán komolyan gondolja a játékvezetést, annak követnie kell ezeket a változásokat, ha igazán sikeres akar lenni. Képeznie kell magát fizikailag, szellemileg és technikailag, tudni kell csapatszellemben gondolkozni, és a tapasztaltabbaktól minél több információt kell beszerezni.

 

Tapasztalataid alapján hogyan látod a mai fiatalok helyzetét? Szerinted milyen reális célt tűzhet ki magának egy fiatal magyar játékvezető?

Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy komoly szintet tudjon elérni, ehhez azonban nagyon kemény munkára van szükség, kitartásra, odaadásra, akarásra és legfőképpen alázatra.

 

 

A 2019/20-as szezon ösztöndíj programjának egyik nyertese vagy. Milyen plusz tevékenységet jelent mindez számodra?

Valóban, örülök neki, hogy kiválasztottak és igyekszem minél többet segíteni a munkámmal a fiatal, kezdő játékvezetőknek.

A feladataim között lesz többek között:

- az új játékvezetők segítése

- mérkőzésellenőrzés

- visszajelzések elküldése

- mérkőzésnapló vezetése

- a mentoráltjaim mentális támogatása

 

Kitűzött célok a következő szezonra, illetve hosszabb távra?

Tavaly volt lehetőségem a Szlovák Extraligában fújni, ezt idén is szeretném továbbvinni.

A hazai Erste Ligában is szeretnék fejlődni, nem titkolt szándékom, hogy a döntőben is szerepet kaphassak egyszer.

Utánpótlás terén szeretném a vezetőbírói ambícióimat beteljesíteni, tudásomat fejleszteni, és ebben a szerepkörben is helytállni. Emellett szeretnék a fiatal, feltörekvő játékvezetőknek segíteni, mind szakmai mind pedig tapasztalati szinten.

 

 

Szabadidős tevékenységek? Mit csinálsz szívesen a játékvezetésen túl?

A párommal mindketten szeretünk a természetben kirándulni, túrázni, amikor tehetjük, a hegyekben töltjük a szabadidőnket. Sziklamászás, hegyikerékpározás, telente pedig az extrém sízés is benne van a lehetőségekben. Mindezeken túl a vízpart sem áll messze tőlem, nagy szerelmem a horgászat – időnként napokra elvonulok, és válok a természet rabjává. Amikor viszont elromlik az idő, az esős napokat a betűk bűvkörében töltöm, egy jó könyv mindig kikapcsol.

 

Kedvenc olvasmányok?

Szeretem a sportszakmai és edzéselméleti könyveket. Ezekből mindig új és újabb információt tudok magamhoz venni, amit később a munkámban is tudok alkalmazni.